Az előző bejegyzésem ott fejeztem be, hogy talán felvesznek a Vöröskereszthez. No, végül is július 15-én fel is vettek. Az azt megelőző időszakban viszont eléggé rottyon voltam. Áprilistól július közepéig tehát csak lógtam a levegőben. Borzasztó volt az a három és fél hónap: nagy volt a bizonytalanság, alig találtam munkát, nem tudtam mi lesz, szóval elég stresszes volt, mert koránt sem volt olyan zökkenőmentes visszarázódni a hazai életbe, mint gondoltam. Sokat tépelődtem, hogy megérte-e visszajönni, nem kellett volna mégis csak kitartóbbnak lennem és Londonban maradni, minek jöttem egyáltalán haza stb. Aztán nyilván, amikor megkaptam a munkát fellélegeztem kicsit, elindult végre az itteni életem. Jó volt újra közösségben lenni és kezdetben a munka is nagyon tetszett, jól éreztem magam. :) Aztán kb. két hónap elteltével kezdtek előjönni a problémák és rájöttem, hogy ez mégsem az, amit hosszú távon csinálni szeretnék, sőt lépni kell minél előbb. Úgyhogy itt megint jött egy ke
Áprilisban szülinapokat ünnepeltünk (#Apu50), és jó volt a Húsvétot családi körben, a hagyományoknak megfelelően eltölteni. Tavaly ez ugye kimaradt, amikor még aupairkedtem. Nekem ezek az ünnepek fontosak, és ilyen formában szeretném majd továbbadni a saját gyermekeimnek is. Ezért volt rossz, amikor abban a semmilyen környezetben kellett eltöltenem... Aztán ahogy ezek lementek, elkezdtem munkát keresni. Ugyebár van szakmám, dietetikus vagyok, így elsősorban abban szerettem volna/szeretnék elhelyezkedni. Most már mondhatjuk, hogy két hónapja munkakereső vagyok, de egyetlen olyan álláshirdetésre tudtam csupán jelentkezni, ami a szakmám. Megjelent több is az utóbbi időben, de sajnos az elvárásoknak nem minden esetben feleltem meg. Sajnos ez esetben az interjúig sem jutottam el, nem hívtak be. Azóta pedig konkrétan semmi olyan nincs, amire szívesen jelentkeznék, megfelelne. Úgyhogy jött a B terv, hogy akkor átmenetileg, amíg nem kapok a szakmában állást, más után nézek. Gondoltam, hog