Helló!
Nagyon régen nem jártam erre, de sok minden történt, és gondoltam ne lógjon már itt ez a blog csak úgy, kezdeni kéne vele valamit.
Még hónapokkal ezelőtt átraktam ugyan minden bejegyzést wordpressre, de egy idő, és egy elég negatív poszt után letöröltem. Igazából írni se nagyon volt kedvem már, elhatalmasodtak a szürke hétköznapok...
Szóval, ott hagytam abba, hogy munkát kaptam a Costánál, Ealingben, még tavaly júliusban. Elköltöztem a családtól albérletbe, ahol a mai napig is lakom. Szeptemberben viszont átraktak egy másik Costába, Hammersmithbe.
Eleinte tök izgi volt ez az új élethelyzet, végre éltem a kis "normális" életem, nem voltak síró gyerekek meg host family, új dolgokat tanultam, új embereket ismertem meg, független lettem úgymond, de aztán persze ahogy kezdtem megismerni a companyt, meg a munkatársakat úgy jöttek elő a problémák is.
(Azt viszont nem bánom amúgy, hogy átraktak, mert jobb társaságba kerültem és az üzlet sem olyan forgalmas, szóval maga a munka nem fárasztó.)
Hanem inkább az unalom... Gyerekek, ez a munka rohadt unalmas.
Egy idő után, igazából nagyon rövid időn belül baromi unalmas lesz az egész, belefásul az ember, mert semmi új nincs benne már, előrelépési, fejlődési lehetőség sem nagyon... Mellesleg kétszínű munkatársak vesznek körül, és az jár jól, aki a területi managernek szimpatikus. Nagyon monoton, minden nap ugyan az van, többnyire csak takarítunk egyfolytában, mert nem forgalmas a kávézó. Úgyhogy aki erre vetemedne, annak azt mondanám, hogy part-time job-nak vagy csak átmenetileg megfelelő, de hosszú távra semmiképp sem. Nekem ez a 8. hónapom. És igen, igen csak kivagyok már tőle. :D Még három napom van a Costánál, de ott tartok, hogy minden sejtemmel utálom ezt a munkát, ember undorom lett, és nagyon-nagyon megbántam, hogy eddig elhúztam. No igen, mert hogy április 5-én hazaköltözöm. Bizony. :)
Nagyon régen nem jártam erre, de sok minden történt, és gondoltam ne lógjon már itt ez a blog csak úgy, kezdeni kéne vele valamit.
Még hónapokkal ezelőtt átraktam ugyan minden bejegyzést wordpressre, de egy idő, és egy elég negatív poszt után letöröltem. Igazából írni se nagyon volt kedvem már, elhatalmasodtak a szürke hétköznapok...
Szóval, ott hagytam abba, hogy munkát kaptam a Costánál, Ealingben, még tavaly júliusban. Elköltöztem a családtól albérletbe, ahol a mai napig is lakom. Szeptemberben viszont átraktak egy másik Costába, Hammersmithbe.
Eleinte tök izgi volt ez az új élethelyzet, végre éltem a kis "normális" életem, nem voltak síró gyerekek meg host family, új dolgokat tanultam, új embereket ismertem meg, független lettem úgymond, de aztán persze ahogy kezdtem megismerni a companyt, meg a munkatársakat úgy jöttek elő a problémák is.
(Azt viszont nem bánom amúgy, hogy átraktak, mert jobb társaságba kerültem és az üzlet sem olyan forgalmas, szóval maga a munka nem fárasztó.)
Hanem inkább az unalom... Gyerekek, ez a munka rohadt unalmas.
Egy idő után, igazából nagyon rövid időn belül baromi unalmas lesz az egész, belefásul az ember, mert semmi új nincs benne már, előrelépési, fejlődési lehetőség sem nagyon... Mellesleg kétszínű munkatársak vesznek körül, és az jár jól, aki a területi managernek szimpatikus. Nagyon monoton, minden nap ugyan az van, többnyire csak takarítunk egyfolytában, mert nem forgalmas a kávézó. Úgyhogy aki erre vetemedne, annak azt mondanám, hogy part-time job-nak vagy csak átmenetileg megfelelő, de hosszú távra semmiképp sem. Nekem ez a 8. hónapom. És igen, igen csak kivagyok már tőle. :D Még három napom van a Costánál, de ott tartok, hogy minden sejtemmel utálom ezt a munkát, ember undorom lett, és nagyon-nagyon megbántam, hogy eddig elhúztam. No igen, mert hogy április 5-én hazaköltözöm. Bizony. :)
- To be continued -
Várom a folytatást! :)
ReplyDeleteI love all the posts, I really enjoyed, I would like more information about this, because it is very useful and working. If you have time you can check this blog Google Play Gift Card Generator.
ReplyDelete