Skip to main content

Hazaköltöztem

Az utolsó napok a Costánál borzalmasak voltak. A végén már nagyon bántam, hogy eddig elhúztam a dolgot, és nem léptem ki korábban. Szó szerint fájt. Mivel utáltam az egészet, ezért semmiféle búcsúzkodás nem volt: sem vásárlóktól, sem a csapattól. Egy picit meghatódtam, mikor utoljára clock off-oltam, mert azért mégis csak lezárult egy hosszabb időszak és én ilyen érzelgős vagyok...
Mindig úgy képzeltem egyébként, hogy ha egyszer otthagyom a helyet/várost, akkor csapunk valami kis búcsúbulit a többiekkel, de a végére eléggé elmérgesedtek a dolgok. Az utolsó hetekben a manageren kívül kb senkivel nem is beszéltem már. Úgyhogy ez elmaradt. Egyedül búcsúzkodtam hát Londontól. 

Az utolsó hetekben, napokban igyekeztem megnézni olyan dolgokat, amiket addig nem láttam, elmenni olyan helyekre, ahol még nem jártam, illetve újra meglátogattam a kedvenc helyeimet. Legalábbis próbáltam. Pl. Greenwichbe szerettem volna még egyszer elmenni, de már nem fért bele.

Aztán jött a szokásos pakolás-rémálom. Korábban hazaküldtem több, mint 25 kg-nyi csomagot. Úgy terveztem, hogy csak annyit hagyok ott, ami tényleg szükséges, és a végén nem kell megszakadnom hazafele. Hát ez nem sikerült, mert csomó mindent ott kellett hagynom, meg ki kellett dobnom, kisebb pánikrohamok közepette, hogy még így se tudom becipzározni a bőröndöt, és a hátizsákom is túl pici stb... Azért megoldottam, és április 5-én, kicsit fájó szívvel repültem haza Lutonról. 


- Folyt. köv. -

Comments

Popular posts from this blog

Új fejezet

Egy hónapja életem új fejezetét élem, már nem au pairként. Bővebben az új blogomban olvashatsz beszámolókat: https://anewbeginningbyn.wordpress.com/ Niki
"After all this time?" "Always."

Amikor a csillagok együtt állnak...

Az előző bejegyzésem ott fejeztem be, hogy talán felvesznek a Vöröskereszthez. No, végül is július 15-én fel is vettek. Az azt megelőző időszakban viszont eléggé rottyon voltam. Áprilistól július közepéig tehát csak lógtam a levegőben. Borzasztó volt az a három és fél hónap: nagy volt a bizonytalanság, alig találtam munkát, nem tudtam mi lesz, szóval elég stresszes volt, mert koránt sem volt olyan zökkenőmentes visszarázódni a hazai életbe, mint gondoltam. Sokat tépelődtem, hogy megérte-e visszajönni, nem kellett volna mégis csak kitartóbbnak lennem és Londonban maradni, minek jöttem egyáltalán haza stb. Aztán nyilván, amikor megkaptam a munkát fellélegeztem kicsit, elindult végre az itteni életem. Jó volt újra közösségben lenni és kezdetben a munka is nagyon tetszett, jól éreztem magam. :)  Aztán kb. két hónap elteltével kezdtek előjönni a problémák és rájöttem, hogy ez mégsem az, amit hosszú távon csinálni szeretnék, sőt lépni kell minél előbb. Úgyhogy itt megint jött egy ke