A változás úgy néz ki hamarabb eljött, mint gondoltam. Kedden anyuka lehívott, hogy beszélhetnénk-e. Majd belekezdett a kis mondókájába, hogy a karácsonyi vakációm alatt már gondolkozott rajta, de most már biztos benne, hogy akkor itt most ennyi volt. Azt mondta, hogy ebben a félévben nem nagyon fog dolgozni (vagyis gondolom megint sok időbe telik majd neki újat találni), ezért luxus lenne engem fizetnie, és ezért a jövőben inkább majd másféle segítségre lesz szüksége, meg amúgy sem működik a dolog a családdal... Úgyhogy maximum jövő hét végéig leszek itt. Eléggé derült égből villámcsapás volt egyébként. Annak ellenére, hogy terveztem, hogy elmegyek innen, de azért mégis szíven ütött a dolog. Bár, amúgy meg lehet, hogy ez a pofon kellett, hogy végre rájöjjek egy s másra, és hogy végre kezdjek a helyzetemmel valamit. Meglátjuk mi sül ki belőle. Kedd óta tehát családkeresésben vagyok. Újra. (Az a helyzet, hogy korábban is próbálkoztam már. Kacérkodtam a nanny munkával, ezért...