Skip to main content

It's a match!!!

Múlt hét folyamán sikerült mindenféle papírt beszereznem, amit anyuka kért tőlem: így tehát szaladtam a dokihoz, megigényeltem az erkölcsit és kértem referenciát is. Az erkölcsi bizit lefordíttattam hivatalos fordítóval, amely nem is olyan vészes áron másnapra meg is küldte nekem scannelve. EU Fordítóközpont: meleg szívvel ajánlom mindenkinek! :) Az erkölcsit egyébként tök hamar, három napra rá készhez kaptam postán, és egy Ügyfélkapus regisztráció után neten sikerült igényelni. Kényelmes. A referenciámat hétfőn kaptam meg, amit magam fordítottam le és így mindent együtt elküldtem anyukának. Mára pedig Skype-ot beszéltünk meg. Amely során végül hivatalosan is nekem ajánlotta a munkát, én pedig örömmel elfogadtam! :) 

Majdnem két hónappal a regisztrációm és számtalan család után végre sikerült host családot találnom! Ha számszerűsíteni szeretném, akkor azt mondanám, hogy ők voltak a 4. komoly család. (Komoly alatt azt értem, akikkel Skypeoltam is.) De amúgy meg konkrétan fogalmam sincs. Ha a statisztikát nézzük, akkor összesen 40 pozitív jelölést kaptam családoktól és 19-et küldtem ki magam. Az márpedig rengeteg! (Ennek nagyjából 90%-a arab/fekete/indiai család volt.) És közben mennyi szarság volt... Na de mindegy! A lényeg az, hogy megyek! De mikor? Hát még ezen a héten hétvégén, vagy hétfőn. De én a legvalószínűbbnek a hétfőt tartom. Ja, kicsit gyors, mert hát úgy terveztem, hogy azért egy-két hét lesz legalább indulás előtt, de hát alkalmazkodni kell, nincs mese. Szóval addig van még 5 nap. Jézusatyám! Wow! Hűha! Hát jó...

Comments

Popular posts from this blog

Új fejezet

Egy hónapja életem új fejezetét élem, már nem au pairként. Bővebben az új blogomban olvashatsz beszámolókat: https://anewbeginningbyn.wordpress.com/ Niki
"After all this time?" "Always."

Amikor a csillagok együtt állnak...

Az előző bejegyzésem ott fejeztem be, hogy talán felvesznek a Vöröskereszthez. No, végül is július 15-én fel is vettek. Az azt megelőző időszakban viszont eléggé rottyon voltam. Áprilistól július közepéig tehát csak lógtam a levegőben. Borzasztó volt az a három és fél hónap: nagy volt a bizonytalanság, alig találtam munkát, nem tudtam mi lesz, szóval elég stresszes volt, mert koránt sem volt olyan zökkenőmentes visszarázódni a hazai életbe, mint gondoltam. Sokat tépelődtem, hogy megérte-e visszajönni, nem kellett volna mégis csak kitartóbbnak lennem és Londonban maradni, minek jöttem egyáltalán haza stb. Aztán nyilván, amikor megkaptam a munkát fellélegeztem kicsit, elindult végre az itteni életem. Jó volt újra közösségben lenni és kezdetben a munka is nagyon tetszett, jól éreztem magam. :)  Aztán kb. két hónap elteltével kezdtek előjönni a problémák és rájöttem, hogy ez mégsem az, amit hosszú távon csinálni szeretnék, sőt lépni kell minél előbb. Úgyhogy itt megint jött egy ke