Skip to main content

It's a match!!!

Múlt hét folyamán sikerült mindenféle papírt beszereznem, amit anyuka kért tőlem: így tehát szaladtam a dokihoz, megigényeltem az erkölcsit és kértem referenciát is. Az erkölcsi bizit lefordíttattam hivatalos fordítóval, amely nem is olyan vészes áron másnapra meg is küldte nekem scannelve. EU Fordítóközpont: meleg szívvel ajánlom mindenkinek! :) Az erkölcsit egyébként tök hamar, három napra rá készhez kaptam postán, és egy Ügyfélkapus regisztráció után neten sikerült igényelni. Kényelmes. A referenciámat hétfőn kaptam meg, amit magam fordítottam le és így mindent együtt elküldtem anyukának. Mára pedig Skype-ot beszéltünk meg. Amely során végül hivatalosan is nekem ajánlotta a munkát, én pedig örömmel elfogadtam! :) 

Majdnem két hónappal a regisztrációm és számtalan család után végre sikerült host családot találnom! Ha számszerűsíteni szeretném, akkor azt mondanám, hogy ők voltak a 4. komoly család. (Komoly alatt azt értem, akikkel Skypeoltam is.) De amúgy meg konkrétan fogalmam sincs. Ha a statisztikát nézzük, akkor összesen 40 pozitív jelölést kaptam családoktól és 19-et küldtem ki magam. Az márpedig rengeteg! (Ennek nagyjából 90%-a arab/fekete/indiai család volt.) És közben mennyi szarság volt... Na de mindegy! A lényeg az, hogy megyek! De mikor? Hát még ezen a héten hétvégén, vagy hétfőn. De én a legvalószínűbbnek a hétfőt tartom. Ja, kicsit gyors, mert hát úgy terveztem, hogy azért egy-két hét lesz legalább indulás előtt, de hát alkalmazkodni kell, nincs mese. Szóval addig van még 5 nap. Jézusatyám! Wow! Hűha! Hát jó...

Comments

Popular posts from this blog

Amikor a csillagok együtt állnak...

Az előző bejegyzésem ott fejeztem be, hogy talán felvesznek a Vöröskereszthez. No, végül is július 15-én fel is vettek. Az azt megelőző időszakban viszont eléggé rottyon voltam. Áprilistól július közepéig tehát csak lógtam a levegőben. Borzasztó volt az a három és fél hónap: nagy volt a bizonytalanság, alig találtam munkát, nem tudtam mi lesz, szóval elég stresszes volt, mert koránt sem volt olyan zökkenőmentes visszarázódni a hazai életbe, mint gondoltam. Sokat tépelődtem, hogy megérte-e visszajönni, nem kellett volna mégis csak kitartóbbnak lennem és Londonban maradni, minek jöttem egyáltalán haza stb. Aztán nyilván, amikor megkaptam a munkát fellélegeztem kicsit, elindult végre az itteni életem. Jó volt újra közösségben lenni és kezdetben a munka is nagyon tetszett, jól éreztem magam. :)  Aztán kb. két hónap elteltével kezdtek előjönni a problémák és rájöttem, hogy ez mégsem az, amit hosszú távon csinálni szeretnék, sőt lépni kell minél előbb. Úgyhogy itt megint jött eg...

Új fejezet

Egy hónapja életem új fejezetét élem, már nem au pairként. Bővebben az új blogomban olvashatsz beszámolókat: https://anewbeginningbyn.wordpress.com/ Niki
"After all this time?" "Always."