Holnap 12:20-kor száll fel a gépem és 13:50-kor érkezik Lutonra (a menetrend szerint). Egy kicsit izgulok azért. Nyilván jár ilyenkor az ember agya: milyen lesz mégis. Tényleg passzolunk-e majd egymáshoz, kijövök-e a gyerekekkel, bejönnek-e a számításaim, biztosan jó döntést hoztam-e... Válasz persze egyikre sincs, mert ez mind a jövő zenéje. Egy valami biztos, hogy az embernek ki kell tartani amellett, amiben hisz és amit a szíve súg, nem mindig az észre hallgatni. Nekem most ezt súgja. Hogy menjek. Hogy merjek elmenni és tartsak ki amellett, amit elhatároztam magamnak. Kaptam hideget, meleget is a döntésem miatt. Van, aki szerint hülyeség, amit csinálok, van, aki szerint bátorság, de mivel csakis magamnak kell elszámolnom a végén, ezért bár meghallgattam mindenféle érvet, ellenérvet, én mégis kitartok a döntésem mellett és azt mondom: majd meglátjuk. Ma még vár rám a pakolás. Beszállókártya kinyomtatása. Gondolatok, érzelmek rendezése. A többi pedig a holnap . Legközelebb már Lo...