A new beginning

A múlt hét folyamán volt pár kedvenc mondatom, megpróbálom őket összeszedni. - a kisebbik fiú néha csak szimplán "au pair"-ként említ, ha máshoz beszél, pl: játék közben - "I'm shooting my au pair." ,  "the au pair made it..." , - "Mommy, I don't want that pancake 'cause it's broken." vagy "I don't want that plate..."   Első esetben az előrecsomagolt bolti palacsinta szeletből letörött véletlenül egy kis darab, de neki az nem kellett, mert nem teljes. Második eset akkor fordult elő, amikor pl a kiszedett hústól maszatos lett a tányér, de ő nem akarta megenni a húst, ezért a tányér sem kellett neki, vagy amikor gyümölcstől lett maszatos, de a szituáció ugyan az volt, nem akart abból a tányérból enni, másik kellett neki. Ettől egyébként falra megyek! És a szülők egyébként kb minden zokszó nélkül eltűrik ezt, és csak szimplán kicserélik a tányért, hogy a gyereknek jó legyen... Szerintem ez nem helyes. - az első ...

Egyelőre minden ok. Honvágyam már nincs, de néha még mindig a döntésem helyességén gondolkozom... Aztán jön a hétvége, ami általában mindig meggyőz. Rájöttem, hogy muszáj kimozdulni. Mindig. Nem szabad hétvégén bent maradni, mert negatívan hat. Szombaton pl semmi kedvem nem volt kimozdulni. Majdnem úgy döntöttem, hogy bent maradok, de aztán mégis kimozdultam. És nagyon feltöltött. Pedig nem csináltam semmi extrát. Pedig egyedül is voltam, de mégis. Ennek az lett az eredménye, hogy betértem a Brent Cross shopping centerbe és elvertem egy csomó pénzt szép füzetekre meg tollra. (Ez az új kedvenc boltom...) De nem tervezek rendszeres látogatója lenni. Ellen kell állnom a csábításnak, amennyire csak lehet. Azért valamikor még egy pass case -re befizetek... :) Ja és a nap végét egy Pumpkin Spice Latteval zártam. Csak a hangulat kedvéért, meg mert a csapból is ez folyik, egyébként a minőségi kávét pártolom. Egyébként nekem ízlett, és mivel egész nap ettem/ittam semmit igazából, ezért helyr...