Skip to main content

Heti összefoglaló

A múlt hét folyamán volt pár kedvenc mondatom, megpróbálom őket összeszedni.
- a kisebbik fiú néha csak szimplán "au pair"-ként említ, ha máshoz beszél, pl: játék közben - "I'm shooting my au pair.""the au pair made it...",
- "Mommy, I don't want that pancake 'cause it's broken." vagy "I don't want that plate..."  Első esetben az előrecsomagolt bolti palacsinta szeletből letörött véletlenül egy kis darab, de neki az nem kellett, mert nem teljes. Második eset akkor fordult elő, amikor pl a kiszedett hústól maszatos lett a tányér, de ő nem akarta megenni a húst, ezért a tányér sem kellett neki, vagy amikor gyümölcstől lett maszatos, de a szituáció ugyan az volt, nem akart abból a tányérból enni, másik kellett neki. Ettől egyébként falra megyek! És a szülők egyébként kb minden zokszó nélkül eltűrik ezt, és csak szimplán kicserélik a tányért, hogy a gyereknek jó legyen... Szerintem ez nem helyes.
- az első két hétben elég gyakran hívtak még az előző au pair nevén (Jana, bár néha még most is előfordul, de már lényegesen ritkábban). Egy ilyen alkalommal hangzott el a következő mondat, ami így lehet nem fog átjönni, de élőben hallani elég vicces volt. :D Szituáció: én a szobámban ülök (szombaton), gyerek jön föl a lépcsőn "Jana! ... no... Nikolett, I need a wee!"

Amúgy a hétköznapok relatíve eseménytelenek. Megy a napi rutin, néha vannak hisztik, néha nem hallgatnak rám, néha azt hiszem utál, de általában jól elvagyunk.

Kedd és csütörtök - Kingsley
A szombatot futással kezdtem, amit rendszeresíteni kéne valahogy.



Délután újra Hampsteadben tettem látogatást. Bevásároltam a Rymanben: vettem pár dolgot a suliba, ami még hiányzott, aztán hazafele betértem a Costába egy répatortára meg egy nem annyira jó karamellás cappucinora...

Vasárnap pedig Camden volt betervezve, de aztán nem annyira sikerült megszervezni a napot, úgyhogy csak lebeszéltem egy találkozót Mariannal Hampsteadbe. Sétáltunk egy hatalmasat Hampstead Heath-ben. Hogyha elég magasra jut az ember, akkor remek kilátás tárul elé, belátni Londont. Főleg, ha tiszta az idő... (Update: érdemes Parliament Hillt keresni a kilátásért. Szerintem mi nem ott voltunk...) Ehhez csatlakozik Kenwood is. Itt van a Kenwood House, a Kenwood Open Air Theatre. Ez mind nagyon-nagyon szép, szóval ha valaki egy hatalmasat szeretne sétálni, kirándulni, közel kerülni a természethez vagy napfürdőzni a fűben a szabad ég alatt, akkor érdemes ellátogatnia ide. :)


Ezután pedig London centrumot vettük célba. Én már voltam korábban Londonban egyébként, még nagyjából 10 évvel ezelőtt, amikor egy buszos írországi kirándulás kapcsán megálltunk Londonban másfél napra, ezért a fő nevezetességeket már láttam, illetve London Eye-oztam (amire még egyszer azért szeretnék felcsücsülni), de amúgy meg az emlékek már nagyon elhalványultak. Most minden kisebbnek tűnt valahogy. A Trafalgar Squaren meg épp Diwali fesztivál volt, ami - most hogy utánanéztem - a Fények Fesztiválja néven is ismert. Diwali reprezentálja a jó győzelmét a rossz felett és a fényét a sötétség felett. Szimbolizálja az örömöt, szeretetet, megbocsátást, a fényt és a tudást. Diwalit úgy időzítik, hogy egybeessen az újholddal (a hónap legsötétebb éjszakájával) Októberben vagy Novemberben, így a tényleges időpont évről évre változik. (forrás) Úgyhogy roskadásig tele volt a tér hindu, sikh és jain népekkel.
Érintettük a Regent Streetet, Oxford Streetet, China Townt, Piccadilly környékét, majd Trafalgar Square és Big Ben, a Temze mentén pedig vissza Embankmentig, ahol metróra szálltunk.



Comments

Popular posts from this blog

Hazaköltöztem

Az utolsó napok a Costánál borzalmasak voltak. A végén már nagyon bántam, hogy eddig elhúztam a dolgot, és nem léptem ki korábban. Szó szerint fájt. Mivel utáltam az egészet, ezért semmiféle búcsúzkodás nem volt: sem vásárlóktól, sem a csapattól. Egy picit meghatódtam, mikor utoljára clock off-oltam, mert azért mégis csak lezárult egy hosszabb időszak és én ilyen érzelgős vagyok... Mindig úgy képzeltem egyébként, hogy ha egyszer otthagyom a helyet/várost, akkor csapunk valami kis búcsúbulit a többiekkel, de a végére eléggé elmérgesedtek a dolgok. Az utolsó hetekben a manageren kívül kb senkivel nem is beszéltem már. Úgyhogy ez elmaradt. Egyedül búcsúzkodtam hát Londontól. 
Az utolsó hetekben, napokban igyekeztem megnézni olyan dolgokat, amiket addig nem láttam, elmenni olyan helyekre, ahol még nem jártam, illetve újra meglátogattam a kedvenc helyeimet. Legalábbis próbáltam. Pl. Greenwichbe szerettem volna még egyszer elmenni, de már nem fért bele.
Aztán jött a szokásos pakolás-rémálo…

Huge Update

Helló!

Nagyon régen nem jártam erre, de sok minden történt, és gondoltam ne lógjon már itt ez a blog csak úgy, kezdeni kéne vele valamit.

Még hónapokkal ezelőtt átraktam ugyan minden bejegyzést wordpressre, de egy idő, és egy elég negatív poszt után letöröltem. Igazából írni se nagyon volt kedvem már, elhatalmasodtak a szürke hétköznapok...

Szóval, ott hagytam abba, hogy munkát kaptam a Costánál, Ealingben, még tavaly júliusban. Elköltöztem a családtól albérletbe, ahol a mai napig is lakom. Szeptemberben viszont átraktak egy másik Costába, Hammersmithbe.

Eleinte tök izgi volt ez az új élethelyzet, végre éltem a kis "normális" életem, nem voltak síró gyerekek meg host family, új dolgokat tanultam, új embereket ismertem meg, független lettem úgymond, de aztán persze ahogy kezdtem megismerni a companyt, meg a munkatársakat úgy jöttek elő a problémák is.
(Azt viszont nem bánom amúgy, hogy átraktak, mert jobb társaságba kerültem és az üzlet sem olyan forgalmas, szóval maga a munk…

És, mi van veled azóta? Meló?

Áprilisban szülinapokat ünnepeltünk (#Apu50), és jó volt a Húsvétot családi körben, a hagyományoknak megfelelően eltölteni. Tavaly ez ugye kimaradt, amikor még aupairkedtem. Nekem ezek az ünnepek fontosak, és ilyen formában szeretném majd továbbadni a saját gyermekeimnek is. Ezért volt rossz, amikor abban a semmilyen környezetben kellett eltöltenem...
Aztán ahogy ezek lementek, elkezdtem munkát keresni. Ugyebár van szakmám, dietetikus vagyok, így elsősorban abban szerettem volna/szeretnék elhelyezkedni. Most már mondhatjuk, hogy két hónapja munkakereső vagyok, de egyetlen olyan álláshirdetésre tudtam csupán jelentkezni, ami a szakmám. Megjelent több is az utóbbi időben, de sajnos az elvárásoknak nem minden esetben feleltem meg. Sajnos ez esetben az interjúig sem jutottam el, nem hívtak be. Azóta pedig konkrétan semmi olyan nincs, amire szívesen jelentkeznék, megfelelne. Úgyhogy jött a B terv, hogy akkor átmenetileg, amíg nem kapok a szakmában állást, más után nézek. Gondoltam, hogy n…