Skip to main content

Heti összefoglaló

A múlt hét folyamán volt pár kedvenc mondatom, megpróbálom őket összeszedni.
- a kisebbik fiú néha csak szimplán "au pair"-ként említ, ha máshoz beszél, pl: játék közben - "I'm shooting my au pair.""the au pair made it...",
- "Mommy, I don't want that pancake 'cause it's broken." vagy "I don't want that plate..."  Első esetben az előrecsomagolt bolti palacsinta szeletből letörött véletlenül egy kis darab, de neki az nem kellett, mert nem teljes. Második eset akkor fordult elő, amikor pl a kiszedett hústól maszatos lett a tányér, de ő nem akarta megenni a húst, ezért a tányér sem kellett neki, vagy amikor gyümölcstől lett maszatos, de a szituáció ugyan az volt, nem akart abból a tányérból enni, másik kellett neki. Ettől egyébként falra megyek! És a szülők egyébként kb minden zokszó nélkül eltűrik ezt, és csak szimplán kicserélik a tányért, hogy a gyereknek jó legyen... Szerintem ez nem helyes.
- az első két hétben elég gyakran hívtak még az előző au pair nevén (Jana, bár néha még most is előfordul, de már lényegesen ritkábban). Egy ilyen alkalommal hangzott el a következő mondat, ami így lehet nem fog átjönni, de élőben hallani elég vicces volt. :D Szituáció: én a szobámban ülök (szombaton), gyerek jön föl a lépcsőn "Jana! ... no... Nikolett, I need a wee!"

Amúgy a hétköznapok relatíve eseménytelenek. Megy a napi rutin, néha vannak hisztik, néha nem hallgatnak rám, néha azt hiszem utál, de általában jól elvagyunk.

Kedd és csütörtök - Kingsley
A szombatot futással kezdtem, amit rendszeresíteni kéne valahogy.



Délután újra Hampsteadben tettem látogatást. Bevásároltam a Rymanben: vettem pár dolgot a suliba, ami még hiányzott, aztán hazafele betértem a Costába egy répatortára meg egy nem annyira jó karamellás cappucinora...

Vasárnap pedig Camden volt betervezve, de aztán nem annyira sikerült megszervezni a napot, úgyhogy csak lebeszéltem egy találkozót Mariannal Hampsteadbe. Sétáltunk egy hatalmasat Hampstead Heath-ben. Hogyha elég magasra jut az ember, akkor remek kilátás tárul elé, belátni Londont. Főleg, ha tiszta az idő... (Update: érdemes Parliament Hillt keresni a kilátásért. Szerintem mi nem ott voltunk...) Ehhez csatlakozik Kenwood is. Itt van a Kenwood House, a Kenwood Open Air Theatre. Ez mind nagyon-nagyon szép, szóval ha valaki egy hatalmasat szeretne sétálni, kirándulni, közel kerülni a természethez vagy napfürdőzni a fűben a szabad ég alatt, akkor érdemes ellátogatnia ide. :)


Ezután pedig London centrumot vettük célba. Én már voltam korábban Londonban egyébként, még nagyjából 10 évvel ezelőtt, amikor egy buszos írországi kirándulás kapcsán megálltunk Londonban másfél napra, ezért a fő nevezetességeket már láttam, illetve London Eye-oztam (amire még egyszer azért szeretnék felcsücsülni), de amúgy meg az emlékek már nagyon elhalványultak. Most minden kisebbnek tűnt valahogy. A Trafalgar Squaren meg épp Diwali fesztivál volt, ami - most hogy utánanéztem - a Fények Fesztiválja néven is ismert. Diwali reprezentálja a jó győzelmét a rossz felett és a fényét a sötétség felett. Szimbolizálja az örömöt, szeretetet, megbocsátást, a fényt és a tudást. Diwalit úgy időzítik, hogy egybeessen az újholddal (a hónap legsötétebb éjszakájával) Októberben vagy Novemberben, így a tényleges időpont évről évre változik. (forrás) Úgyhogy roskadásig tele volt a tér hindu, sikh és jain népekkel.
Érintettük a Regent Streetet, Oxford Streetet, China Townt, Piccadilly környékét, majd Trafalgar Square és Big Ben, a Temze mentén pedig vissza Embankmentig, ahol metróra szálltunk.



Comments

Popular posts from this blog

Amikor a csillagok együtt állnak...

Az előző bejegyzésem ott fejeztem be, hogy talán felvesznek a Vöröskereszthez. No, végül is július 15-én fel is vettek. Az azt megelőző időszakban viszont eléggé rottyon voltam.
Áprilistól július közepéig tehát csak lógtam a levegőben. Borzasztó volt az a három és fél hónap: nagy volt a bizonytalanság, alig találtam munkát, nem tudtam mi lesz, szóval elég stresszes volt, mert koránt sem volt olyan zökkenőmentes visszarázódni a hazai életbe, mint gondoltam. Sokat tépelődtem, hogy megérte-e visszajönni, nem kellett volna mégis csak kitartóbbnak lennem és Londonban maradni, minek jöttem egyáltalán haza stb. Aztán nyilván, amikor megkaptam a munkát fellélegeztem kicsit, elindult végre az itteni életem. Jó volt újra közösségben lenni és kezdetben a munka is nagyon tetszett, jól éreztem magam. :) 
Aztán kb. két hónap elteltével kezdtek előjönni a problémák és rájöttem, hogy ez mégsem az, amit hosszú távon csinálni szeretnék, sőt lépni kell minél előbb. Úgyhogy itt megint jött egy kevésbé k…

National Insurance Number igénylés

Yupp, szombaton NI number (NIN, NINo, kinek ahogy tetszik; nekem így) interjúm volt a Whitechapel Job Centre Plusban. :)

Hétfőn töltöttem ki a jelentkezésem online (telefonon is lehet őket hívni; meg kell adni olyan alapadatokat, mint cím, telefon, foglalkozás, miért akarok NI numbert és igényeltem-e már korábban), majd egy-két óra múlva jött az email a szombati időponttal. Az emailben megjelölték az interjú helyét, illetve, hogy milyen dokumentumokat szükséges bemutatnom majd. Pénteken kaptam (behívó)levelet is, amiben újra részletezték az interjú helyét, idejét, a szükséges dokumentumokat stb. Ilyenek szerepeltek benne, hogy személyi azonosságot igazoló okmány (útlevél), születési anyakönyvi kivonat, lakcím igazoló, illetve mindenféle dokumentum arra az estre, ha az ember házas, plusz ha dolgozik, akkor munkáltatótól valamiféle igazolás stb stb... Mivel ez a kettő engem nem érintett, ezért nem is nagyon foglalkoztam velük, így nem emlékszem pontosan. Mivel kicsit izgultam, ezért utá…

Huge Update

Helló!

Nagyon régen nem jártam erre, de sok minden történt, és gondoltam ne lógjon már itt ez a blog csak úgy, kezdeni kéne vele valamit.

Még hónapokkal ezelőtt átraktam ugyan minden bejegyzést wordpressre, de egy idő, és egy elég negatív poszt után letöröltem. Igazából írni se nagyon volt kedvem már, elhatalmasodtak a szürke hétköznapok...

Szóval, ott hagytam abba, hogy munkát kaptam a Costánál, Ealingben, még tavaly júliusban. Elköltöztem a családtól albérletbe, ahol a mai napig is lakom. Szeptemberben viszont átraktak egy másik Costába, Hammersmithbe.

Eleinte tök izgi volt ez az új élethelyzet, végre éltem a kis "normális" életem, nem voltak síró gyerekek meg host family, új dolgokat tanultam, új embereket ismertem meg, független lettem úgymond, de aztán persze ahogy kezdtem megismerni a companyt, meg a munkatársakat úgy jöttek elő a problémák is.
(Azt viszont nem bánom amúgy, hogy átraktak, mert jobb társaságba kerültem és az üzlet sem olyan forgalmas, szóval maga a munk…