Skip to main content

Half term

Azt mondja ma este nekem az 5 éves, miközben adom rá a pizsamát: "Te miért nem edzel? Nem is jársz edzőterembe. Tegnap se voltál, meg azelőtt se, meg azelőtt se... Te nem is edzel!" - tud valamit. :D Másrészt ezek szerint az edzés számára a gymet jelenti. Ami érthető, mivel itt mindenki rendszeresen jár edzőterembe vagy teniszezni/focizni/golfozni. Azt viszont nem tudja, hogy az edzőterem belépőjét nem az au pair fizetéshez szabták. :)

Ma délelőtt viszont majdnem hanyatt estem attól, amit hallottam. Azért egy 5 éves szájából hallani, hogy "No means yes...", az azért megrendítő volt. 

Amúgy. Hétvége.

A múlt hétvégére semmi különösebbet nem terveztem, csak könyveket, kávét és sétálást. Úgyhogy meglátogattam a golders greeni könyvtárat, majd a Starbucksban ücsörögtem egy darabig egy PSL és répatorta társaságában. Utóbbi nagyon fini volt, előbbiből viszont nekem most így elég volt, köszönöm. :D




Vasárnap pedig a North Finchleyben található magyar bolt volt porondon, ami annnnnnnnyira jól esett! :) Majd a Friary parkban időztünk egy kicsit.


A héten őszi szünet van, de szerencsére csomó elfoglaltságuk lesz, úgyhogy talán nem lesz vészes. :)
Ma a nagyszülőkkel töltötték a napot a gyerekek, ezért volt egy kis időm napfürdőzni a parkban. Huh, eszméletlen jó idő volt ma! És eszméletlen gyönyörű volt a park! <3





Comments

Popular posts from this blog

Új fejezet

Egy hónapja életem új fejezetét élem, már nem au pairként. Bővebben az új blogomban olvashatsz beszámolókat: https://anewbeginningbyn.wordpress.com/ Niki
"After all this time?" "Always."

Amikor a csillagok együtt állnak...

Az előző bejegyzésem ott fejeztem be, hogy talán felvesznek a Vöröskereszthez. No, végül is július 15-én fel is vettek. Az azt megelőző időszakban viszont eléggé rottyon voltam. Áprilistól július közepéig tehát csak lógtam a levegőben. Borzasztó volt az a három és fél hónap: nagy volt a bizonytalanság, alig találtam munkát, nem tudtam mi lesz, szóval elég stresszes volt, mert koránt sem volt olyan zökkenőmentes visszarázódni a hazai életbe, mint gondoltam. Sokat tépelődtem, hogy megérte-e visszajönni, nem kellett volna mégis csak kitartóbbnak lennem és Londonban maradni, minek jöttem egyáltalán haza stb. Aztán nyilván, amikor megkaptam a munkát fellélegeztem kicsit, elindult végre az itteni életem. Jó volt újra közösségben lenni és kezdetben a munka is nagyon tetszett, jól éreztem magam. :)  Aztán kb. két hónap elteltével kezdtek előjönni a problémák és rájöttem, hogy ez mégsem az, amit hosszú távon csinálni szeretnék, sőt lépni kell minél előbb. Úgyhogy itt megint jött egy ke