Skip to main content

Csak egy rövidke...

Helló-helló!

A hétvégét egy magyar au pair kollegina társaságában töltöttem, aki most költözött ide a környékre egy jó kis családváltás után. Csupán 10 percre lakik tőlünk, ami hiperszuper! Aztán jött a fekete leves: januárban visszaköltözik Mill Hillbe, ahonnan jött, a mostani familyvel... -_- Amúgy jó kis hétvége volt. :)

Megelőlegezem a heti kedvenc beszélgetést (szerintem ennél jobb úgyse lesz): a nagyobbik gyerek matek/angol korepre jár, tőlünk kb. 5 perc séta. Egyszer csak azt hallottam, hogy megkérdezi az anyjától, hogy miért nem kocsival megyünk haza. És az a durva, hogy meg kell neki magyarázni, hogy azért, mert azt az 5 perces távot könnyebb és gyorsabb megtenni gyalog, mint kocsival, mert hogy dugó van ilyenkor. Kicsit aggasztó, hogy mennyire a seggükhöz van nőve már most az autó.

Ma szinte egész nap angol házit írtam, ha már szakadt az eső és volt egy kis szabad időm. Most még, hogy az anya itthon van és nem dolgozik elég jó dolgom van, mert szerdánként nem kell velük mennem tenisz edzésre, ami azt jelenti, hogy 6-ig biztosan szabad vagyok. :)

Ezen olyat jót röhögtem! :D 27 Hilarious Tweets About Starbucks

Comments

Popular posts from this blog

Hazaköltöztem

Az utolsó napok a Costánál borzalmasak voltak. A végén már nagyon bántam, hogy eddig elhúztam a dolgot, és nem léptem ki korábban. Szó szerint fájt. Mivel utáltam az egészet, ezért semmiféle búcsúzkodás nem volt: sem vásárlóktól, sem a csapattól. Egy picit meghatódtam, mikor utoljára clock off-oltam, mert azért mégis csak lezárult egy hosszabb időszak és én ilyen érzelgős vagyok... Mindig úgy képzeltem egyébként, hogy ha egyszer otthagyom a helyet/várost, akkor csapunk valami kis búcsúbulit a többiekkel, de a végére eléggé elmérgesedtek a dolgok. Az utolsó hetekben a manageren kívül kb senkivel nem is beszéltem már. Úgyhogy ez elmaradt. Egyedül búcsúzkodtam hát Londontól. 
Az utolsó hetekben, napokban igyekeztem megnézni olyan dolgokat, amiket addig nem láttam, elmenni olyan helyekre, ahol még nem jártam, illetve újra meglátogattam a kedvenc helyeimet. Legalábbis próbáltam. Pl. Greenwichbe szerettem volna még egyszer elmenni, de már nem fért bele.
Aztán jött a szokásos pakolás-rémálo…

Huge Update

Helló!

Nagyon régen nem jártam erre, de sok minden történt, és gondoltam ne lógjon már itt ez a blog csak úgy, kezdeni kéne vele valamit.

Még hónapokkal ezelőtt átraktam ugyan minden bejegyzést wordpressre, de egy idő, és egy elég negatív poszt után letöröltem. Igazából írni se nagyon volt kedvem már, elhatalmasodtak a szürke hétköznapok...

Szóval, ott hagytam abba, hogy munkát kaptam a Costánál, Ealingben, még tavaly júliusban. Elköltöztem a családtól albérletbe, ahol a mai napig is lakom. Szeptemberben viszont átraktak egy másik Costába, Hammersmithbe.

Eleinte tök izgi volt ez az új élethelyzet, végre éltem a kis "normális" életem, nem voltak síró gyerekek meg host family, új dolgokat tanultam, új embereket ismertem meg, független lettem úgymond, de aztán persze ahogy kezdtem megismerni a companyt, meg a munkatársakat úgy jöttek elő a problémák is.
(Azt viszont nem bánom amúgy, hogy átraktak, mert jobb társaságba kerültem és az üzlet sem olyan forgalmas, szóval maga a munk…

És, mi van veled azóta? Meló?

Áprilisban szülinapokat ünnepeltünk (#Apu50), és jó volt a Húsvétot családi körben, a hagyományoknak megfelelően eltölteni. Tavaly ez ugye kimaradt, amikor még aupairkedtem. Nekem ezek az ünnepek fontosak, és ilyen formában szeretném majd továbbadni a saját gyermekeimnek is. Ezért volt rossz, amikor abban a semmilyen környezetben kellett eltöltenem...
Aztán ahogy ezek lementek, elkezdtem munkát keresni. Ugyebár van szakmám, dietetikus vagyok, így elsősorban abban szerettem volna/szeretnék elhelyezkedni. Most már mondhatjuk, hogy két hónapja munkakereső vagyok, de egyetlen olyan álláshirdetésre tudtam csupán jelentkezni, ami a szakmám. Megjelent több is az utóbbi időben, de sajnos az elvárásoknak nem minden esetben feleltem meg. Sajnos ez esetben az interjúig sem jutottam el, nem hívtak be. Azóta pedig konkrétan semmi olyan nincs, amire szívesen jelentkeznék, megfelelne. Úgyhogy jött a B terv, hogy akkor átmenetileg, amíg nem kapok a szakmában állást, más után nézek. Gondoltam, hogy n…