A new beginning

Az utolsó napok a Costánál borzalmasak voltak. A végén már nagyon bántam, hogy eddig elhúztam a dolgot, és nem léptem ki korábban. Szó szerint fájt. Mivel utáltam az egészet, ezért semmiféle búcsúzkodás nem volt: sem vásárlóktól, sem a csapattól. Egy picit meghatódtam, mikor utoljára clock off-oltam, mert azért mégis csak lezárult egy hosszabb időszak és én ilyen érzelgős vagyok... Mindig úgy képzeltem egyébként, hogy ha egyszer otthagyom a helyet/várost, akkor csapunk valami kis búcsúbulit a többiekkel, de a végére eléggé elmérgesedtek a dolgok. Az utolsó hetekben a manageren kívül kb senkivel nem is beszéltem már. Úgyhogy ez elmaradt. Egyedül búcsúzkodtam hát Londontól.  Az utolsó hetekben, napokban igyekeztem megnézni olyan dolgokat, amiket addig nem láttam, elmenni olyan helyekre, ahol még nem jártam, illetve újra meglátogattam a kedvenc helyeimet. Legalábbis próbáltam. Pl. Greenwichbe szerettem volna még egyszer elmenni, de már nem fért bele. Aztán jött a szokásos p...

Helló! Nagyon régen nem jártam erre, de sok minden történt, és gondoltam ne lógjon már itt ez a blog csak úgy, kezdeni kéne vele valamit. Még hónapokkal ezelőtt átraktam ugyan minden bejegyzést wordpressre, de egy idő, és egy elég negatív poszt után letöröltem. Igazából írni se nagyon volt kedvem már, elhatalmasodtak a szürke hétköznapok... Szóval, ott hagytam abba, hogy munkát kaptam a Costánál, Ealingben, még tavaly júliusban. Elköltöztem a családtól albérletbe, ahol a mai napig is lakom. Szeptemberben viszont átraktak egy másik Costába, Hammersmithbe. Eleinte tök izgi volt ez az új élethelyzet, végre éltem a kis "normális" életem, nem voltak síró gyerekek meg host family, új dolgokat tanultam, új embereket ismertem meg, független lettem úgymond, de aztán persze ahogy kezdtem megismerni a companyt, meg a munkatársakat úgy jöttek elő a problémák is. (Azt viszont nem bánom amúgy, hogy átraktak, mert jobb társaságba kerültem és az üzlet sem olyan forgalmas, szóval mag...

Egy hónapja életem új fejezetét élem, már nem au pairként. Bővebben az új blogomban olvashatsz beszámolókat: https://anewbeginningbyn.wordpress.com/ Niki

Vasárnap ellátogattunk a Museum of Londonba , illetve a Geffrye múzeumba. Ez utóbbi mutatja be hogyan változott az idők során az angol házak belseje, korhű berendezéssel ellátott szobákon keresztül az 1600-as évektől kezdve napjainkig. A szobákhoz tartozott leírás is persze, illetve egy olyan rész, amelyben leírták, hogy mit csinálhattak éppen akkor a lakók, így elég jól hozzá lehetett képzelni azokat a bizonyos jeleneteket. Érdemes szerintem elmenni. :) A múzeum Hoxtonban található, de túl sok időt nem vesz igénybe. A Museum of Londonnal kezdtük, így onnan sétáltunk a második helyszínre. Nincs messze szerintem, vétek tömegközlekedni. Közben csomó tök jó kajáldát láttam, amit szívesen kipróbálnék. Főleg ázsiai... :) Tehát a Museum of Londonban nagyjából 2 és fél órát töltöttünk, nagyon jó volt! Főleg a második fele tetszett. A múzeum (értelemszerűen) London történetét mutatja be az őskortól kezdve a jelenkorig. Közben van mindenféle interaktív cucc. Az egyikből tudtam meg példáu...

És mivel ha Londonban van az ember, akkor bárhova néz láthat valami érdekeset. :) Már az interjúra menet is meg-megálltam fényképezni, nézelődni, de nagyon igyekeztem, hogy el ne késsek. Moorgatettől sétáltam a Job Centreig (ennek a közvetlen közelében van a London Muslim Centre , a Great Synagogue , illetve az East London Mosque ), Whitechapel területén, majd visszafele jó nagy kört megtéve a Monument/Bank/Bank of England felé, vissza Moorgateig. ÚÚúúúúúúúú de nagyon-nagyon-nagyon tetszett minden! :))) Ott vannak a felhőkarcolók, meg a hatalmas irodaházak és tényleg akármerre néz az ember mindig lát valamit. Imádom Londont! <3

A múlt hét folyamán volt pár kedvenc mondatom, megpróbálom őket összeszedni. - a kisebbik fiú néha csak szimplán "au pair"-ként említ, ha máshoz beszél, pl: játék közben - "I'm shooting my au pair." ,  "the au pair made it..." , - "Mommy, I don't want that pancake 'cause it's broken." vagy "I don't want that plate..."   Első esetben az előrecsomagolt bolti palacsinta szeletből letörött véletlenül egy kis darab, de neki az nem kellett, mert nem teljes. Második eset akkor fordult elő, amikor pl a kiszedett hústól maszatos lett a tányér, de ő nem akarta megenni a húst, ezért a tányér sem kellett neki, vagy amikor gyümölcstől lett maszatos, de a szituáció ugyan az volt, nem akart abból a tányérból enni, másik kellett neki. Ettől egyébként falra megyek! És a szülők egyébként kb minden zokszó nélkül eltűrik ezt, és csak szimplán kicserélik a tányért, hogy a gyereknek jó legyen... Szerintem ez nem helyes. - az első ...