Skip to main content

Múzeumos vasárnap

Vasárnap ellátogattunk a Museum of Londonba, illetve a Geffrye múzeumba. Ez utóbbi mutatja be hogyan változott az idők során az angol házak belseje, korhű berendezéssel ellátott szobákon keresztül az 1600-as évektől kezdve napjainkig. A szobákhoz tartozott leírás is persze, illetve egy olyan rész, amelyben leírták, hogy mit csinálhattak éppen akkor a lakók, így elég jól hozzá lehetett képzelni azokat a bizonyos jeleneteket. Érdemes szerintem elmenni. :) A múzeum Hoxtonban található, de túl sok időt nem vesz igénybe. A Museum of Londonnal kezdtük, így onnan sétáltunk a második helyszínre. Nincs messze szerintem, vétek tömegközlekedni. Közben csomó tök jó kajáldát láttam, amit szívesen kipróbálnék. Főleg ázsiai... :)

Tehát a Museum of Londonban nagyjából 2 és fél órát töltöttünk, nagyon jó volt! Főleg a második fele tetszett. A múzeum (értelemszerűen) London történetét mutatja be az őskortól kezdve a jelenkorig. Közben van mindenféle interaktív cucc. Az egyikből tudtam meg például, hogy a húsos pitéket, ha jól emlékszem vallási okokból csütörtökön, pénteken és szombaton nem lehetett fogyasztani. Vagy, hogy már a középkorban is létezett take-away hotdogos. :D

Ami a legjobban tetszett és megragadott, az a pestises rész, a nagy londoni tűzvész és London bombázása a II. világháború során. Mindegyikhez tartozott videó is. Elég hatásos volt!

# A fekete halál 1347-ben jelent meg először Angliában és 1348 őszén érte el Londont (miután végigsöpört egész Európán). A következő 18 hónap során a pestis a város teljes lakosságának felét pusztította el, mintegy 40.000 embert. A fekete halál ezután még sokszor visszatért a szigetországba, az utolsó nagy kitörésig (the Great Plague - 1665. - egyébként az utolsó esetet 1679-ben írták le). Így 1563-ban, amikor is London lakosságának 24%-a lett oda.


Az első intézkedéséket a kór terjedésének megakadályozása érdekében 1518-ban hozták. Szalmabálát kellett helyezni a fertőzött ház elé, 40 napon át. A fertőzött házak lakóinak fehér botot kellett magukkal hordaniuk, ha elhagyták otthonukat, ezzel jelezve a többieknek, hogy maradjanak távol tőlük. A következő évek során még több intézkedést hoztak. Úgy mint keresztet tenni az ajtóra vagy hogy a halottakat csak éjjel szabadott elhamvasztani és közben 45 percen át egy haranggal kellett kalimpálni, ezzel jelezve, hogy fontos betartani az intézkedéseket.

Az utolsó nagy pestisjárvány 1665 februárjában tört ki, és mintegy 7 hónap alatt 100.000 londonival végzett. Az áldozatokat házaikba zárták, a színházat és pl. a focit beszüntették, hogy megakadályozzák a kór terjedését. London annyira elcsendesült, hogy minden nap vasárnapként hatott, a fű elkezdett nőni az utcákon. A járvány elég rossz hatással volt a kereskedelemre, ezért rengetegen kényszerültek ételért vagy pénzért koldulni.
Amikor a járványnak vége lett, London lakossága meglepően gyorsan nőni kezdett. Az emberek visszatértek a városba, illetve újak költöztek ide, hogy átvegyék a megüresedett munkahelyeket. Hirtelen növekedés következett be a születések és házasságok számában is.

# A Nagy londoni tűzvész 1666. szeptember 2-án, a Pudding Lane-en tört ki, Thomas Farriner pékségében, hajnali 1 órakor. A tűz ezután könnyű szerrel terjedt tovább, mivel a hosszú és meleg nyár után meglehetősen száraz volt a város. Egészen 5 napig égett London, elpusztítva 13.200 lakóházat, 87 templomot (109-ből). Ebből összesen 51 templomot és 9000 lakóházat építettek újjá. Az építkezések mintegy 50 évig tartottak. A megégett St. Paul katedrálist csak 1711-ig sikerült rendbe hozni pl. A hivatalos feljegyzések szerint a tűzvész 10 halálos áldozatot szedett, de valószínűleg ennél azért több lehetett...


# London bombázása, vagyis a Blitz 1940. szeptember 7-ével kezdődött meg, amikor is 57 napon át folyamatos bomba támadások érték Londont. A lakosok próbáltak menedék keresni, ahol csak tudtak. Mintegy 177.000 ember húzódott a földalatti állomásokra. A legpusztítóbb támadás során 450 ember vesztette életét, amikor egy iskolát ért a bomba, melyet menedékként tartottak fent. A Blitz 1941. május 11-én ért véget.

Comments

Popular posts from this blog

Hazaköltöztem

Az utolsó napok a Costánál borzalmasak voltak. A végén már nagyon bántam, hogy eddig elhúztam a dolgot, és nem léptem ki korábban. Szó szerint fájt. Mivel utáltam az egészet, ezért semmiféle búcsúzkodás nem volt: sem vásárlóktól, sem a csapattól. Egy picit meghatódtam, mikor utoljára clock off-oltam, mert azért mégis csak lezárult egy hosszabb időszak és én ilyen érzelgős vagyok... Mindig úgy képzeltem egyébként, hogy ha egyszer otthagyom a helyet/várost, akkor csapunk valami kis búcsúbulit a többiekkel, de a végére eléggé elmérgesedtek a dolgok. Az utolsó hetekben a manageren kívül kb senkivel nem is beszéltem már. Úgyhogy ez elmaradt. Egyedül búcsúzkodtam hát Londontól. 
Az utolsó hetekben, napokban igyekeztem megnézni olyan dolgokat, amiket addig nem láttam, elmenni olyan helyekre, ahol még nem jártam, illetve újra meglátogattam a kedvenc helyeimet. Legalábbis próbáltam. Pl. Greenwichbe szerettem volna még egyszer elmenni, de már nem fért bele.
Aztán jött a szokásos pakolás-rémálo…

Huge Update

Helló!

Nagyon régen nem jártam erre, de sok minden történt, és gondoltam ne lógjon már itt ez a blog csak úgy, kezdeni kéne vele valamit.

Még hónapokkal ezelőtt átraktam ugyan minden bejegyzést wordpressre, de egy idő, és egy elég negatív poszt után letöröltem. Igazából írni se nagyon volt kedvem már, elhatalmasodtak a szürke hétköznapok...

Szóval, ott hagytam abba, hogy munkát kaptam a Costánál, Ealingben, még tavaly júliusban. Elköltöztem a családtól albérletbe, ahol a mai napig is lakom. Szeptemberben viszont átraktak egy másik Costába, Hammersmithbe.

Eleinte tök izgi volt ez az új élethelyzet, végre éltem a kis "normális" életem, nem voltak síró gyerekek meg host family, új dolgokat tanultam, új embereket ismertem meg, független lettem úgymond, de aztán persze ahogy kezdtem megismerni a companyt, meg a munkatársakat úgy jöttek elő a problémák is.
(Azt viszont nem bánom amúgy, hogy átraktak, mert jobb társaságba kerültem és az üzlet sem olyan forgalmas, szóval maga a munk…

És, mi van veled azóta? Meló?

Áprilisban szülinapokat ünnepeltünk (#Apu50), és jó volt a Húsvétot családi körben, a hagyományoknak megfelelően eltölteni. Tavaly ez ugye kimaradt, amikor még aupairkedtem. Nekem ezek az ünnepek fontosak, és ilyen formában szeretném majd továbbadni a saját gyermekeimnek is. Ezért volt rossz, amikor abban a semmilyen környezetben kellett eltöltenem...
Aztán ahogy ezek lementek, elkezdtem munkát keresni. Ugyebár van szakmám, dietetikus vagyok, így elsősorban abban szerettem volna/szeretnék elhelyezkedni. Most már mondhatjuk, hogy két hónapja munkakereső vagyok, de egyetlen olyan álláshirdetésre tudtam csupán jelentkezni, ami a szakmám. Megjelent több is az utóbbi időben, de sajnos az elvárásoknak nem minden esetben feleltem meg. Sajnos ez esetben az interjúig sem jutottam el, nem hívtak be. Azóta pedig konkrétan semmi olyan nincs, amire szívesen jelentkeznék, megfelelne. Úgyhogy jött a B terv, hogy akkor átmenetileg, amíg nem kapok a szakmában állást, más után nézek. Gondoltam, hogy n…