Skip to main content

Összefoglaló

Hol is kezdjem?

A half term tök eseménytelenül telt. A fiúk focitáborban voltak, vagy playdate-en, csak csütörtökön volt hosszú napom, amikor a kisebbik nem akart menni a táborba, úgyhogy egész nap vele voltam. Ekkor történt a Millenium Falconos eset, amikor is épp azon vesztünk össze, vagyis vágta ki a hisztit az 5 éves, amikor próbáltam neki összerakni a Millenium Falcont (értsd: A Millennium Falcon (Ezeréves Sólyom) egy űrhajó George Lucas hatrészes Csillagok háborúja című űropera folyamából. A történet szerin Han Solo űrhajója. A nagymértékben átalakított űrhajóval a parancsnok és az első tiszt, egy Csubakka nevű wookie fűszercsempész akciókban vesz részt Jabba – egy bűnbáró – megbízásából. Az űrhajóval akkor ismerkedhetnek meg a nézők, amikor Soloék elfogadják Obi-Wan Kenobi megbízását, hogy juttassa el őt és társait az Alderaanra. forrás: wikipedia) kartonból és mivel nem ment, ezért otthagytam. Mármint a MF-t...

- I will tell you to mommy! I will tell her to sell you!
- Sell me? What do you mean?
- Sell you in a charity shop!
- ????
- People take things to charity shops.

De a végén azért sikerült összeraknom neki, úgyhogy nagyon boldog volt, és még majdnem a parkba is eljutottunk, de visszafordultunk, mert hideg volt és fújt a szél eléggé. Persze oda is autóval akart menni az elején. :)

Aztán aznap a család lelépett Sheffieldbe Halloweenezni, úgyhogy én ebből megint kimaradtam, mert se nem volt trick or treat-elés, se házdíszítés, se Halloween buli. Ellenben sütöttem saját szórakoztatásomra és örömömre cupcake-et, de adtam egyet-egyet a lurkóknak is belőle.
Ezt megelőző estén Debivel voltunk church pubozni, aminek az az érdekessége, hogy a pub egy templomból lett pub, szóval külsőre templom, belsőre meg pub. :D Nagyon hangulatos! És finom volt a steak pie, yummi! O'Neillsnek hívják a helyet.



Aztán szombaton, vagyis Halloweenkor egy szülinapi halloween gyerekzsúrra voltam hivatalos. Vagyis nem kifejezetten, mint vendég, hanem mint segítség. Ugyanis Debi hostjai felajánlották, hogy fizetség fejében tartsak velük az ünnepségre. Egy éves babának rendeztek partyt, halloweennel egybekötve. Úgyhogy vagy 20, 1 és 3 év közötti boszinak vagy csontváznak (ez a kettő volt a sláger, de volt más is) öltözött gyerkőc volt jelen a bulin. Plusz a szülők, akik hangosabbak voltak, mint a gyerekek, úgyhogy a csajnak, aki jött műsorozni elég nehéz volt túlkiabálni a beszélgető szülőket. Igazából nem sok mindent kellett csinálnom, csak kicsit pakolászni, takarítani, meg gyerek-felügyelni, nyilván Debivel együtt, de így is kaptam érte 30 fontot, amin nagyon meglepődtem. Sokkal több volt, mint amire számítottam, úgyhogy elég jó fejek voltak. :) Plusz az én hostjaim nem voltak ilyen hálásak, mikor az 5 éves buliján segédkeztem...

Az eheti történések: A hétfői beszélgetésre sajnos nem emlékszem pontosan, mert csak egy ominózus mondat ragadt meg, de nagy vonalakban arról volt szó, hogy engedjem játszani a wii-n és persze ne mondjam el anyunak.  E közben: " 'cos I'll cut your head off."


Kedden bankkártyát intéztem a Lloydsnál. Csütörtökön meg is küldték. :)


Azóta már péntek van és az utóbbi pár napban igen csak megszaporodtak az I'll cut your head off! mondatok. De azt hiszem az i-re a szerda reggeli rakta fel a pontot. A következő volt a szituáció: 
Szokásos reggeli rutin, cipőhúzás következik. Gyerekek a játszó szobában játszanak. Én az előszobából kérem az 5 évest, hogy jöjjön ki, hiába mondja nekem, hogy ott bent is el tudjuk végezni ezt a feladatot. Azért csak-csak kijön. Kifele jövet kérdezi a jelenlévő anyut, hogy van-e neki nagyon éles kése? Anyu persze tiltakozik, hogy az aztán nem az ő kezébe való, felejtse el nagyon gyorsan, de aztán... Aztán kiderült, hogy mire is kell a kés: hát azzal akarja levágni az au pair fejét. Majd leteszi a seggét, hogy az au pair felhúzza a cipőjét (ja jogos a kérdés, minek kell egy 5 évest öltöztetni, cipőt felhúzni neki. Tépőzáras.), majd egyszer csak elkezdi magyarázni, hogy én igazából tök idegesítő vagyok és "rude" és ő nem is akarja, hogy én legyek az au pairük. (Hál' Istennek a nagyobbik nem így vélekedik...) Anyu reakciója mindezekre: semmi. Este viszont ennek már nyoma sem volt és újra játszópajtás volt az au pair, meg az, aki felöltözteti fürdés után.
A nap további részét azzal töltöttem ezek után (miután elvégeztem a feladataimat), hogy az összes közeli ismerősnek, barátnak elmeséltem ezt a sztorit és senki sem röhögött rajta.
Majd elmentem ebédelni és bevágtam egy hatalmas adag tonhalas-sajtos jacket potatoet. Isteni volt! :) Aztán sétálni, ha már 6-ig szabad voltam, kihasználtam az alkalmat.

És végre péntek! Remélem gyorsan túl leszünk ezen a napon! :)

Comments

  1. Szia! Azt meg tudnad mondani, hogy mit kertek toled a bankszamla nyitashoz? Koszonom:)
    Betti

    ReplyDelete
  2. szia! :) személyazonosításra alkalmas okmányra lesz szükséged, illetve alapadatokat kérnek, cím-telefon... vagyis, szerintem Lloydsnál semmi extrára nem lesz szükséged. nekem ez a régi, manchesteri számlám volt, amit anno nem szüntettem meg. szóval most csak címet változtattam és kértem új kártyát, mert tavaly lejárt. de szó nélkül megcsinálták. :)

    ReplyDelete

Post a Comment

Popular posts from this blog

Hazaköltöztem

Az utolsó napok a Costánál borzalmasak voltak. A végén már nagyon bántam, hogy eddig elhúztam a dolgot, és nem léptem ki korábban. Szó szerint fájt. Mivel utáltam az egészet, ezért semmiféle búcsúzkodás nem volt: sem vásárlóktól, sem a csapattól. Egy picit meghatódtam, mikor utoljára clock off-oltam, mert azért mégis csak lezárult egy hosszabb időszak és én ilyen érzelgős vagyok... Mindig úgy képzeltem egyébként, hogy ha egyszer otthagyom a helyet/várost, akkor csapunk valami kis búcsúbulit a többiekkel, de a végére eléggé elmérgesedtek a dolgok. Az utolsó hetekben a manageren kívül kb senkivel nem is beszéltem már. Úgyhogy ez elmaradt. Egyedül búcsúzkodtam hát Londontól. 
Az utolsó hetekben, napokban igyekeztem megnézni olyan dolgokat, amiket addig nem láttam, elmenni olyan helyekre, ahol még nem jártam, illetve újra meglátogattam a kedvenc helyeimet. Legalábbis próbáltam. Pl. Greenwichbe szerettem volna még egyszer elmenni, de már nem fért bele.
Aztán jött a szokásos pakolás-rémálo…

Huge Update

Helló!

Nagyon régen nem jártam erre, de sok minden történt, és gondoltam ne lógjon már itt ez a blog csak úgy, kezdeni kéne vele valamit.

Még hónapokkal ezelőtt átraktam ugyan minden bejegyzést wordpressre, de egy idő, és egy elég negatív poszt után letöröltem. Igazából írni se nagyon volt kedvem már, elhatalmasodtak a szürke hétköznapok...

Szóval, ott hagytam abba, hogy munkát kaptam a Costánál, Ealingben, még tavaly júliusban. Elköltöztem a családtól albérletbe, ahol a mai napig is lakom. Szeptemberben viszont átraktak egy másik Costába, Hammersmithbe.

Eleinte tök izgi volt ez az új élethelyzet, végre éltem a kis "normális" életem, nem voltak síró gyerekek meg host family, új dolgokat tanultam, új embereket ismertem meg, független lettem úgymond, de aztán persze ahogy kezdtem megismerni a companyt, meg a munkatársakat úgy jöttek elő a problémák is.
(Azt viszont nem bánom amúgy, hogy átraktak, mert jobb társaságba kerültem és az üzlet sem olyan forgalmas, szóval maga a munk…

És, mi van veled azóta? Meló?

Áprilisban szülinapokat ünnepeltünk (#Apu50), és jó volt a Húsvétot családi körben, a hagyományoknak megfelelően eltölteni. Tavaly ez ugye kimaradt, amikor még aupairkedtem. Nekem ezek az ünnepek fontosak, és ilyen formában szeretném majd továbbadni a saját gyermekeimnek is. Ezért volt rossz, amikor abban a semmilyen környezetben kellett eltöltenem...
Aztán ahogy ezek lementek, elkezdtem munkát keresni. Ugyebár van szakmám, dietetikus vagyok, így elsősorban abban szerettem volna/szeretnék elhelyezkedni. Most már mondhatjuk, hogy két hónapja munkakereső vagyok, de egyetlen olyan álláshirdetésre tudtam csupán jelentkezni, ami a szakmám. Megjelent több is az utóbbi időben, de sajnos az elvárásoknak nem minden esetben feleltem meg. Sajnos ez esetben az interjúig sem jutottam el, nem hívtak be. Azóta pedig konkrétan semmi olyan nincs, amire szívesen jelentkeznék, megfelelne. Úgyhogy jött a B terv, hogy akkor átmenetileg, amíg nem kapok a szakmában állást, más után nézek. Gondoltam, hogy n…