A new beginning

Az utolsó napok a Costánál borzalmasak voltak. A végén már nagyon bántam, hogy eddig elhúztam a dolgot, és nem léptem ki korábban. Szó szerint fájt. Mivel utáltam az egészet, ezért semmiféle búcsúzkodás nem volt: sem vásárlóktól, sem a csapattól. Egy picit meghatódtam, mikor utoljára clock off-oltam, mert azért mégis csak lezárult egy hosszabb időszak és én ilyen érzelgős vagyok... Mindig úgy képzeltem egyébként, hogy ha egyszer otthagyom a helyet/várost, akkor csapunk valami kis búcsúbulit a többiekkel, de a végére eléggé elmérgesedtek a dolgok. Az utolsó hetekben a manageren kívül kb senkivel nem is beszéltem már. Úgyhogy ez elmaradt. Egyedül búcsúzkodtam hát Londontól.  Az utolsó hetekben, napokban igyekeztem megnézni olyan dolgokat, amiket addig nem láttam, elmenni olyan helyekre, ahol még nem jártam, illetve újra meglátogattam a kedvenc helyeimet. Legalábbis próbáltam. Pl. Greenwichbe szerettem volna még egyszer elmenni, de már nem fért bele. Aztán jött a szokásos p...

Helló! Nagyon régen nem jártam erre, de sok minden történt, és gondoltam ne lógjon már itt ez a blog csak úgy, kezdeni kéne vele valamit. Még hónapokkal ezelőtt átraktam ugyan minden bejegyzést wordpressre, de egy idő, és egy elég negatív poszt után letöröltem. Igazából írni se nagyon volt kedvem már, elhatalmasodtak a szürke hétköznapok... Szóval, ott hagytam abba, hogy munkát kaptam a Costánál, Ealingben, még tavaly júliusban. Elköltöztem a családtól albérletbe, ahol a mai napig is lakom. Szeptemberben viszont átraktak egy másik Costába, Hammersmithbe. Eleinte tök izgi volt ez az új élethelyzet, végre éltem a kis "normális" életem, nem voltak síró gyerekek meg host family, új dolgokat tanultam, új embereket ismertem meg, független lettem úgymond, de aztán persze ahogy kezdtem megismerni a companyt, meg a munkatársakat úgy jöttek elő a problémák is. (Azt viszont nem bánom amúgy, hogy átraktak, mert jobb társaságba kerültem és az üzlet sem olyan forgalmas, szóval mag...

Öt nap telt el, mióta regisztráltam au-pair world-re. Ez idő alatt máris volt 8 megkeresésem. Nem is gondoltam volna. Azt meg pláne nem, hogy ebből olyan is lesz, ami komolyabb. Vagyis csak azt hittem, hogy az lesz. Szóval, 8-ból 7-et visszautasítottam, mert vagy nem voltak szimpatikusak, vagy nem feleltek meg a kritériumoknak. Továbbá a 8-ból nagyjából 5 fekete/arab/indiai család volt. Meglepő számomra, hogy mennyi ilyen család fent van. Vagyis inkább az, hogy csak elvétve látok fent angol családokat... Félreértés ne essék, voltak köztük nagyon aranyosak, de én most nem szeretnék kísérletezni... Egy családnak küldtem vissza pozitív választ. Jött a levél tőlük, hogy szimpi vagyok. Elolvastam a profiljukat és éreztem, hogy ez az A család. Ez volt egyébként hétfőn. Aztán elkérték a skypeomat és azóta nem kerestek. Most úgy érzem, hogy ez már elúszott, pedig minden stimmelt. Két gyerek, megfelelő korosztály, remek helyen, egész jó zsebpénzzel... Egy kicsit csalódott vagyok és szomorú...

Regisztráltam au-pair worldre. Úgy döntöttem csak ezt az oldalt veszem igénybe. Nem akarok ügynökséghez fordulni, mert nem gondolom, hogy sokkal jobb lenne, mint magánúton szervezni... Ez a legjobb oldal erre a célra, úgyhogy remélem sikeres lesz a keresés. :) (Mellesleg valahányszor felregisztráltam nyári munka keresés céljából sosem jártam sikerrel, szóval ezért is nagyon szeretném most.) Szeptember közepe az indulás legkorábbi időpontja (négy éve is így volt...), de legkésőbb októberben már mindenképp kint szeretnék lenni. Persze, a legkönnyebb most lenne családot találni valószínűleg, még az iskolakezdés előtt, de mindig is úgy terveztem, hogy a nyarat még itthon töltöm és ezen nem változtatok. Reménykedem, hogy max 1 hónap elegendő lesz arra, hogy megtaláljam a megfelelő fogadó családot.

Július 3-án dietetikussá avattak. Az ezt megelőző félév során viszont teljesen világossá vált, hogy én ezt a szakmát nem szeretném itthon űzni. Még, ha a városban maradhattam volna, ahol az elmúlt négy évet töltöttem, azt mondtam volna: oké, maradok egy-két évet, jó lesz gyakorlásnak stb. Igen, tudom, van még más város is ebben az országban, de nekem ez így nem jó. Mást szeretnék. És itt koránt sem csak a pénzről van szó, hanem a körülményekről, a megbecsültségről, a feltételekről, a támogatottságról, a fejlődésről. Aki kicsit is belelát ebbe, az nagyon jól tudja mi a helyzet itthon és valahol meg is érti miért döntöttem úgy, ahogy. Mert hogy meghoztam a döntést, miszerint határátkelek és Anglia felé veszem az irányt. Angliában szeretnék letelepedni és munkát vállalni a későbbiekben. Eleinte még nem. Egyelőre au-pair munkát vállalnék, közben pedig azon dolgoznék, hogy mihamarább HCPC regisztrált dietetikus lehessek az Egyesült Királyságban. És én azon leszek. :)