Skip to main content

Update

Öt nap telt el, mióta regisztráltam au-pair world-re. Ez idő alatt máris volt 8 megkeresésem. Nem is gondoltam volna. Azt meg pláne nem, hogy ebből olyan is lesz, ami komolyabb. Vagyis csak azt hittem, hogy az lesz. Szóval, 8-ból 7-et visszautasítottam, mert vagy nem voltak szimpatikusak, vagy nem feleltek meg a kritériumoknak. Továbbá a 8-ból nagyjából 5 fekete/arab/indiai család volt. Meglepő számomra, hogy mennyi ilyen család fent van. Vagyis inkább az, hogy csak elvétve látok fent angol családokat... Félreértés ne essék, voltak köztük nagyon aranyosak, de én most nem szeretnék kísérletezni...

Egy családnak küldtem vissza pozitív választ. Jött a levél tőlük, hogy szimpi vagyok. Elolvastam a profiljukat és éreztem, hogy ez az A család. Ez volt egyébként hétfőn. Aztán elkérték a skypeomat és azóta nem kerestek. Most úgy érzem, hogy ez már elúszott, pedig minden stimmelt. Két gyerek, megfelelő korosztály, remek helyen, egész jó zsebpénzzel... Egy kicsit csalódott vagyok és szomorú, mert nagyon jó lett volna, de azóta már több, mint 60 levelet kaptak. Nyilván találtak jobbat nálam. Most egy kicsit kétségbe is vagyok esve, mert csak olyan családoktól kapok levelet, akik nekem nem annyira szimpatikusak, és félek, hogy ilyen családot meg nem fogok találni. Pedig rövid időn belül kéne... Tudom, még csak 5 napja keresek, de olyan idegőrlő ez a várakozás.

Comments

Popular posts from this blog

Új fejezet

Egy hónapja életem új fejezetét élem, már nem au pairként. Bővebben az új blogomban olvashatsz beszámolókat: https://anewbeginningbyn.wordpress.com/ Niki
"After all this time?" "Always."

Amikor a csillagok együtt állnak...

Az előző bejegyzésem ott fejeztem be, hogy talán felvesznek a Vöröskereszthez. No, végül is július 15-én fel is vettek. Az azt megelőző időszakban viszont eléggé rottyon voltam. Áprilistól július közepéig tehát csak lógtam a levegőben. Borzasztó volt az a három és fél hónap: nagy volt a bizonytalanság, alig találtam munkát, nem tudtam mi lesz, szóval elég stresszes volt, mert koránt sem volt olyan zökkenőmentes visszarázódni a hazai életbe, mint gondoltam. Sokat tépelődtem, hogy megérte-e visszajönni, nem kellett volna mégis csak kitartóbbnak lennem és Londonban maradni, minek jöttem egyáltalán haza stb. Aztán nyilván, amikor megkaptam a munkát fellélegeztem kicsit, elindult végre az itteni életem. Jó volt újra közösségben lenni és kezdetben a munka is nagyon tetszett, jól éreztem magam. :)  Aztán kb. két hónap elteltével kezdtek előjönni a problémák és rájöttem, hogy ez mégsem az, amit hosszú távon csinálni szeretnék, sőt lépni kell minél előbb. Úgyhogy itt megint jött egy ke