Skip to main content

Ne adjuk fel a reményt

Vasárnap nagy meglepetésemre megkeresett A család, akikről már szinte teljesen lemondtam. Majd nem sokkal később skypeoltunk egyet. :)

Nagyon kedves az anyuka és tök szépen beszél. Közben odajöttek a srácok is köszönni. Nagyon-nagyon cuki mindkettő! :) Hogy mennyire sikerült jól az interjú nem tudom. Igyekeztem kihozni magamból a legtöbbet, de nagyon izgultam, szóval a fele sem jutott eszembe annak, amit most elmondanék... Igyekeztem továbbá elővenni a legjobb angol tudásom. Az biztosan jól sikerült, mert anyuka azt mondta jó angolom van és hogy gyorsan beszélek. Hát ezt nem sokan mondták még. :D Kiderült, hogy a jelenlegi au-pair is magyar. Anyuka azt mondta, ha szeretnék vele még skypeolni írjak rá, és hogy a következő apukával lesz, meg beszélhetek még a gyerekekkel is, vagyis úgy mondta, hogy ad lehetőséget a gyerekeknek is külön, hogy velem dumcsizzanak. Ez kicsit meglepett, mert általában szerintem a szülőket kell meggyőzni, még ilyenről nem hallottam, de biztosan előfordult már mással is. Plusz még ilyen több fordulós interjúm sosem volt. Az előző családdal nem is skypeoltam egyáltalán. Igazából arra sem emlékeztem már, hogy melyik oldalon jelöltem be őket, mert akkor kétségbeesésemben minden lehetséges családnak üzenetet küldözgettem. Velük csak pár emailt váltottam. Küldtem magamról pár képet, róluk pedig csupán egyet kaptam, amin anyuka meg a kislány volt. Persze, ez a család most teljesen más kategória.

De most nem is tudom hogy hogy lesz ez a továbbiakban. Nekem kéne őket keresnem, hogy beszéljünk még, vagy majd ők keresnek, amikor apukának is alkalmas lesz? :/ Apuka elég sokat dolgozik, korán reggeltől egészen estig, szóval gondolom úgyis csak hétvégén alkalmas nekik. De hogyha meg azt szeretnék, hogy szeptember elejétől kezdjen valaki, akkor lassacskán el kell dönteni.

Ja igen! Ezt még nem mondtam. Ugyebár én azt mondtam, hogy szeptember közepe-október a kezdési idő, amin nem változtatok. Viszont láttam a családnál, hogy csak szeptember van bejelölve, ezért rákérdeztem, bár úgyis tudtam, hogy ez azt jelenti-e, hogy a kezdés dátuma szeptember elejére tehető. És persze naná, hogy igen. Én viszont úgy döntöttem, hogy mivel ez A család, és ha ők engem választanak, akkor igent mondok nekik és engedek a határidőmből, mert ezt a lehetőséget nem szabad elszalasztani. Úgyhogy, most újra reménykedem, hogy ez nekem igenis összejöhet és engem választanak. Fingers crossed! :)

Comments

Popular posts from this blog

Hazaköltöztem

Az utolsó napok a Costánál borzalmasak voltak. A végén már nagyon bántam, hogy eddig elhúztam a dolgot, és nem léptem ki korábban. Szó szerint fájt. Mivel utáltam az egészet, ezért semmiféle búcsúzkodás nem volt: sem vásárlóktól, sem a csapattól. Egy picit meghatódtam, mikor utoljára clock off-oltam, mert azért mégis csak lezárult egy hosszabb időszak és én ilyen érzelgős vagyok... Mindig úgy képzeltem egyébként, hogy ha egyszer otthagyom a helyet/várost, akkor csapunk valami kis búcsúbulit a többiekkel, de a végére eléggé elmérgesedtek a dolgok. Az utolsó hetekben a manageren kívül kb senkivel nem is beszéltem már. Úgyhogy ez elmaradt. Egyedül búcsúzkodtam hát Londontól. 
Az utolsó hetekben, napokban igyekeztem megnézni olyan dolgokat, amiket addig nem láttam, elmenni olyan helyekre, ahol még nem jártam, illetve újra meglátogattam a kedvenc helyeimet. Legalábbis próbáltam. Pl. Greenwichbe szerettem volna még egyszer elmenni, de már nem fért bele.
Aztán jött a szokásos pakolás-rémálo…

Huge Update

Helló!

Nagyon régen nem jártam erre, de sok minden történt, és gondoltam ne lógjon már itt ez a blog csak úgy, kezdeni kéne vele valamit.

Még hónapokkal ezelőtt átraktam ugyan minden bejegyzést wordpressre, de egy idő, és egy elég negatív poszt után letöröltem. Igazából írni se nagyon volt kedvem már, elhatalmasodtak a szürke hétköznapok...

Szóval, ott hagytam abba, hogy munkát kaptam a Costánál, Ealingben, még tavaly júliusban. Elköltöztem a családtól albérletbe, ahol a mai napig is lakom. Szeptemberben viszont átraktak egy másik Costába, Hammersmithbe.

Eleinte tök izgi volt ez az új élethelyzet, végre éltem a kis "normális" életem, nem voltak síró gyerekek meg host family, új dolgokat tanultam, új embereket ismertem meg, független lettem úgymond, de aztán persze ahogy kezdtem megismerni a companyt, meg a munkatársakat úgy jöttek elő a problémák is.
(Azt viszont nem bánom amúgy, hogy átraktak, mert jobb társaságba kerültem és az üzlet sem olyan forgalmas, szóval maga a munk…

És, mi van veled azóta? Meló?

Áprilisban szülinapokat ünnepeltünk (#Apu50), és jó volt a Húsvétot családi körben, a hagyományoknak megfelelően eltölteni. Tavaly ez ugye kimaradt, amikor még aupairkedtem. Nekem ezek az ünnepek fontosak, és ilyen formában szeretném majd továbbadni a saját gyermekeimnek is. Ezért volt rossz, amikor abban a semmilyen környezetben kellett eltöltenem...
Aztán ahogy ezek lementek, elkezdtem munkát keresni. Ugyebár van szakmám, dietetikus vagyok, így elsősorban abban szerettem volna/szeretnék elhelyezkedni. Most már mondhatjuk, hogy két hónapja munkakereső vagyok, de egyetlen olyan álláshirdetésre tudtam csupán jelentkezni, ami a szakmám. Megjelent több is az utóbbi időben, de sajnos az elvárásoknak nem minden esetben feleltem meg. Sajnos ez esetben az interjúig sem jutottam el, nem hívtak be. Azóta pedig konkrétan semmi olyan nincs, amire szívesen jelentkeznék, megfelelne. Úgyhogy jött a B terv, hogy akkor átmenetileg, amíg nem kapok a szakmában állást, más után nézek. Gondoltam, hogy n…