A new beginning

- A kisebbiknek tökéletesség fétise van. - A nagyobbik s>@#<!%fej, amit elég nehéz megszokni. - Kicsit elcsicskásítottak már. - Kedden szarrááztunk a kölkökkel a monszun jellegű esőben. - Folyamatosan megy a nyávogás. Mindenért. - Egészségügyi problémák miatt távol van a takarítónőnk. Kezdem átvenni a helyét. Remélem azért mégse... - A suliban borzasztó idegesítőek a német lányok, de nem baj, már csak 3 hét van belőle vissza, vagyis 6 alkalom. - Kérem, ha valaki tud szagtalanul főzni/sütni, főleg halat, akkor jelezze felém, mert szükségem lenne pár tippre, hogy legközelebb ne szóljanak meg érte, hogy az emeleten is lehet érezni... Köszönöm! Viszont, 29 nap múlva megyek haza!!! :) Már csak 4 hét, ami bazigyorsan el fog menni. Tudom, mert csak úgy repül az idő.

A múlt hét folyamán volt pár kedvenc mondatom, megpróbálom őket összeszedni. - a kisebbik fiú néha csak szimplán "au pair"-ként említ, ha máshoz beszél, pl: játék közben - "I'm shooting my au pair." ,  "the au pair made it..." , - "Mommy, I don't want that pancake 'cause it's broken." vagy "I don't want that plate..."   Első esetben az előrecsomagolt bolti palacsinta szeletből letörött véletlenül egy kis darab, de neki az nem kellett, mert nem teljes. Második eset akkor fordult elő, amikor pl a kiszedett hústól maszatos lett a tányér, de ő nem akarta megenni a húst, ezért a tányér sem kellett neki, vagy amikor gyümölcstől lett maszatos, de a szituáció ugyan az volt, nem akart abból a tányérból enni, másik kellett neki. Ettől egyébként falra megyek! És a szülők egyébként kb minden zokszó nélkül eltűrik ezt, és csak szimplán kicserélik a tányért, hogy a gyereknek jó legyen... Szerintem ez nem helyes. - az első ...

  21-én megérkeztem London Luton repülőtérre. Szerencsére nem egy nagy reptér, úgyhogy nem volt nehéz kiigazodni rajta. Mivel a családdal nem a repülőtéren találkoztam, ezért buszra kellett szállnom, hogy a hozzájuk közelebb eső Golders Greenben fel tudjanak venni. Vettem buszjegyet ( National Express , ez bemegy egészen London központba, nagyon praktikus) tehát, amely 11 font volt, majd vártam a buszt. Kicsit izgultam, mert rengeteg ember állt a sorban és el nem tudtam képzelni hogy fogunk felférni mind, de aztán kiderült, hogy ez úgy működik, hogy beállsz a sorba és arra a soron következő buszra szállsz fel, amelyikre éppen felférsz. :) A buszon magyar útitársam volt, egy srác személyében, aki a repülőn amúgy előttem ült. Kb. 40 perc múlva Golders Greenben voltam, majd miután felvettük a nagyobbik gyerkőcöt a suliból "hazatértünk" East Finchleybe . Itt fogom tehát tölteni az elkövetkező (a tervek szerint) 1 évet. Kicsit a családról: két fiúra vigyázok, N 8...