Skip to main content

Megérkeztem



21-én megérkeztem London Luton repülőtérre. Szerencsére nem egy nagy reptér, úgyhogy nem volt nehéz kiigazodni rajta. Mivel a családdal nem a repülőtéren találkoztam, ezért buszra kellett szállnom, hogy a hozzájuk közelebb eső Golders Greenben fel tudjanak venni. Vettem buszjegyet (National Express, ez bemegy egészen London központba, nagyon praktikus) tehát, amely 11 font volt, majd vártam a buszt. Kicsit izgultam, mert rengeteg ember állt a sorban és el nem tudtam képzelni hogy fogunk felférni mind, de aztán kiderült, hogy ez úgy működik, hogy beállsz a sorba és arra a soron következő buszra szállsz fel, amelyikre éppen felférsz. :) A buszon magyar útitársam volt, egy srác személyében, aki a repülőn amúgy előttem ült.
Kb. 40 perc múlva Golders Greenben voltam, majd miután felvettük a nagyobbik gyerkőcöt a suliból "hazatértünk" East Finchleybe. Itt fogom tehát tölteni az elkövetkező (a tervek szerint) 1 évet.


Kicsit a családról: két fiúra vigyázok, N 8 éves, A pedig kedden lesz 5. Anyuka, M és apuka D mindketten nagyon jó fejek eddig. M egyelőre itthon van még, az elkövetkező két hétben fog kb visszamenni dolgozni, úgyhogy elég sokat vagyok vele, de így elég sokat is tudott segíteni. Nagyon szép házban lakunk, a tetőtérben van a szobám. Icipici hátrány, hogy nincs hozzá fürdő, így a gyerekekkel osztozom rajta. Egészen más kategória amúgy a manchesteri családhoz képest. Ott mindig rumli volt, itt rend van és nagyon ízléses a ház. Itt normális kaját eszünk, ott meg mindig ilyen trutymók voltak... Itt mindig van csomó zöldség és gyümölcs, mert próbálnak figyelni a gyerekek egészségére, ott mindig chipszel tömték magukat. Nem mintha itt nem kapnának édességet vagy ilyesmi, csak nem az az elsődleges... A fiúk aranyosak egyébként, a kisebbikkel már egész jól elvagyok. Ő volt a könnyebbik falat, a nagyobbikhoz még idő kell... A környék, ahol lakunk pedig nagyon szép! Annyira szép házak, kertek vannak itt, hogy nem győzöm csodálni őket. Bárcsak egyszer én is ezeknek a szép házaknak az egyikében lakhatnék! (Vagy másik szép környék szép házainak egyikében...)

A hét nyilván az ismerkedésről szólt, hogy minél előbb belerázódjak a rutinba. Jöttem, mentem a gyerekekkel meg anyukával suliba, hogy tudjam merre van. Ez azért is lényeges, mert vezetnem is kell majd a jövőben náluk, szóval fontos volt, hogy megjegyezzem az útvonalat.
Kedden beiratkoztam nyelvsuliba is, a Kingsley School of Englishbe, ahol heti kétszer 3 órát töltök, 12 héten keresztül. Felsőfokú csoportba kerültem, ahol amúgy a többiek mind németül beszélnek... -_- De itt kb mindenki au pair. A végén lehet nyelvvizsgát is tenni. Plusz szerveznek mindenféle social eventet meg különböző, akár utazásos programokat is.
Szerdán pedig a helyi könyvtárba.

Az első nagyjából 3 napban egyébként nem éreztem teljesen jól magam. Mégpedig azért nem, mert folyamatosan az volt bennem, hogy úristen mit keresek én itt?! Azon agyaltam folyamatosan, hogy tényleg itt van-e a helyem és nem kellett volna inkább mégis otthon maradni? Vagy tényleg jó családot választottam, és nem-e kellett volna inkább azt a másikat, akik last minute kerültek a képbe? Mellesleg nagyon-nagyon hiányzott mindenki. Nem azért, most is hiányoznak persze, de most már azért jobban vagyok. Abban a pár napban ez az érzés nagyon erős volt. De most már azt hiszem megleszek.

Comments

Popular posts from this blog

Huge Update

Helló!

Nagyon régen nem jártam erre, de sok minden történt, és gondoltam ne lógjon már itt ez a blog csak úgy, kezdeni kéne vele valamit.

Még hónapokkal ezelőtt átraktam ugyan minden bejegyzést wordpressre, de egy idő, és egy elég negatív poszt után letöröltem. Igazából írni se nagyon volt kedvem már, elhatalmasodtak a szürke hétköznapok...

Szóval, ott hagytam abba, hogy munkát kaptam a Costánál, Ealingben, még tavaly júliusban. Elköltöztem a családtól albérletbe, ahol a mai napig is lakom. Szeptemberben viszont átraktak egy másik Costába, Hammersmithbe.

Eleinte tök izgi volt ez az új élethelyzet, végre éltem a kis "normális" életem, nem voltak síró gyerekek meg host family, új dolgokat tanultam, új embereket ismertem meg, független lettem úgymond, de aztán persze ahogy kezdtem megismerni a companyt, meg a munkatársakat úgy jöttek elő a problémák is.
(Azt viszont nem bánom amúgy, hogy átraktak, mert jobb társaságba kerültem és az üzlet sem olyan forgalmas, szóval maga a munk…

Amikor a csillagok együtt állnak...

Az előző bejegyzésem ott fejeztem be, hogy talán felvesznek a Vöröskereszthez. No, végül is július 15-én fel is vettek. Az azt megelőző időszakban viszont eléggé rottyon voltam.
Áprilistól július közepéig tehát csak lógtam a levegőben. Borzasztó volt az a három és fél hónap: nagy volt a bizonytalanság, alig találtam munkát, nem tudtam mi lesz, szóval elég stresszes volt, mert koránt sem volt olyan zökkenőmentes visszarázódni a hazai életbe, mint gondoltam. Sokat tépelődtem, hogy megérte-e visszajönni, nem kellett volna mégis csak kitartóbbnak lennem és Londonban maradni, minek jöttem egyáltalán haza stb. Aztán nyilván, amikor megkaptam a munkát fellélegeztem kicsit, elindult végre az itteni életem. Jó volt újra közösségben lenni és kezdetben a munka is nagyon tetszett, jól éreztem magam. :) 
Aztán kb. két hónap elteltével kezdtek előjönni a problémák és rájöttem, hogy ez mégsem az, amit hosszú távon csinálni szeretnék, sőt lépni kell minél előbb. Úgyhogy itt megint jött egy kevésbé k…

National Insurance Number igénylés

Yupp, szombaton NI number (NIN, NINo, kinek ahogy tetszik; nekem így) interjúm volt a Whitechapel Job Centre Plusban. :)

Hétfőn töltöttem ki a jelentkezésem online (telefonon is lehet őket hívni; meg kell adni olyan alapadatokat, mint cím, telefon, foglalkozás, miért akarok NI numbert és igényeltem-e már korábban), majd egy-két óra múlva jött az email a szombati időponttal. Az emailben megjelölték az interjú helyét, illetve, hogy milyen dokumentumokat szükséges bemutatnom majd. Pénteken kaptam (behívó)levelet is, amiben újra részletezték az interjú helyét, idejét, a szükséges dokumentumokat stb. Ilyenek szerepeltek benne, hogy személyi azonosságot igazoló okmány (útlevél), születési anyakönyvi kivonat, lakcím igazoló, illetve mindenféle dokumentum arra az estre, ha az ember házas, plusz ha dolgozik, akkor munkáltatótól valamiféle igazolás stb stb... Mivel ez a kettő engem nem érintett, ezért nem is nagyon foglalkoztam velük, így nem emlékszem pontosan. Mivel kicsit izgultam, ezért utá…