Múlt csütörtök/péntek körül bejött a képbe egy család. Tőlük jött a levél, válaszoltam, majd péntekre le is beszéltünk egy skype-ot. Ez meg is történt, de mivel szar volt a net kapcsolatom, ezért halasztottuk szombatra. Szombaton beszéltünk valamikor délután, majd este újra, amikor is találkoztam a család többi tagjával. A hétvégén elküldte az anyuka a házirendet, illetve az időbeosztást, hogy nézzem át, és ha van kérdésem, nyugodtan kérdezzek, beszéljük meg. Tegnap újra skypeoltunk, és én kis naiv azt gondoltam, hogy ezek után felajánlja nekem a munkát :D (milyen szép kis szülinapi ajándék lett volna...), de nem ez történt, hanem még megcsavarta kicsit a dolgot. Most az a helyzet állt elő, hogy szükségem lesz két db referenciára, orvosi igazolásra, erkölcsi bizonyítványra, útlevél és jogsi másolatra. ... :)
Az előző bejegyzésem ott fejeztem be, hogy talán felvesznek a Vöröskereszthez. No, végül is július 15-én fel is vettek. Az azt megelőző időszakban viszont eléggé rottyon voltam. Áprilistól július közepéig tehát csak lógtam a levegőben. Borzasztó volt az a három és fél hónap: nagy volt a bizonytalanság, alig találtam munkát, nem tudtam mi lesz, szóval elég stresszes volt, mert koránt sem volt olyan zökkenőmentes visszarázódni a hazai életbe, mint gondoltam. Sokat tépelődtem, hogy megérte-e visszajönni, nem kellett volna mégis csak kitartóbbnak lennem és Londonban maradni, minek jöttem egyáltalán haza stb. Aztán nyilván, amikor megkaptam a munkát fellélegeztem kicsit, elindult végre az itteni életem. Jó volt újra közösségben lenni és kezdetben a munka is nagyon tetszett, jól éreztem magam. :) Aztán kb. két hónap elteltével kezdtek előjönni a problémák és rájöttem, hogy ez mégsem az, amit hosszú távon csinálni szeretnék, sőt lépni kell minél előbb. Úgyhogy itt megint jött eg...
Comments
Post a Comment