A new beginning

... az új familyhez. Facebookon keresztül találkoztunk végül is, majd szerdán találkoztam A-val, az anyukaval Hammersmithben, egy kávézóban. Nagy vonalakban felvázolta hogyan is nézne ki a munka náluk, kicsit mesélt magukról stb... Majd pedig felajánlotta, hogyha gondolom, akkor menjünk el hozzájuk, és akkor láthatom a gyerekeket meg a házat. Úgyhogy mentünk tovább Chiswickbe , ahol élnek április óta. Előtte 13 évig Spanyolországban éltek, így az ikrek ott születtek (3 évesek, fiú+lány). A egyébként Bulgáriából származik, de már fiatalon eljött onnan, apuka - P - pedig angol. P-vel egyébként csütörtökön találkoztam, skypeon, de akkor abban egyeztünk meg, hogy inkább szombaton találkozzunk személyesen, mert elég rossz volt a vonal... Szombaton találkoztam tehát velük újra, majd aznap este írtak, hogy ha én is úgy gondolom, akkor szeretnék, ha az aupairük lennék. Én meg elfogadtam. :) A munkáról: A végig hangsúlyozta, hogy itt csapat munkáról van szó, ami közte és köztem valósul...

A változás úgy néz ki hamarabb eljött, mint gondoltam. Kedden anyuka lehívott, hogy beszélhetnénk-e. Majd belekezdett a kis mondókájába, hogy a karácsonyi vakációm alatt már gondolkozott rajta, de most már biztos benne, hogy akkor itt most ennyi volt. Azt mondta, hogy ebben a félévben nem nagyon fog dolgozni (vagyis gondolom megint sok időbe telik majd neki újat találni), ezért luxus lenne engem fizetnie, és ezért a jövőben inkább majd másféle segítségre lesz szüksége, meg amúgy sem működik a dolog a családdal... Úgyhogy maximum jövő hét végéig leszek itt. Eléggé derült égből villámcsapás volt egyébként. Annak ellenére, hogy terveztem, hogy elmegyek innen, de azért mégis szíven ütött a dolog. Bár, amúgy meg lehet, hogy ez a pofon kellett, hogy végre rájöjjek egy s másra, és hogy végre kezdjek a helyzetemmel valamit. Meglátjuk mi sül ki belőle. Kedd óta tehát családkeresésben vagyok. Újra. (Az a helyzet, hogy korábban is próbálkoztam már. Kacérkodtam a nanny munkával, ezért...

Ma megkérdeztem a kis 5 évesem, hogy mit kell tennem, ha zsidó szeretnék lenni. A következőt tanácsolta: - ünnepeljem a zsidó ünnepeket - el kell járnom ezek alkalmával zsinagógába - ünnepeljem a Shabbatot - egyek " challah "-t - ünnepeljem a Hanukát - hordjak kippát - de aztán eszébe jutott, hogy azt csak fiúknak kell - és szükségem lesz hanukiára is.

A hanuka , a fények ünnepe, zsidó ünnep. A Makkabeusoknak a szíriai görögök feletti győzelmére (i. e. 165.), a jeruzsálemi szentély megtisztítására és újraavatására, valamint a nyolc napon át égő mécses csodájára emlékezik. Azon zsidó ünnepek közé tartozik, melyek nem a Tórán alapulnak (ilyen még például purim), abban egyedi, hogy egy hadi eseményt örökít meg a nép emlékezetében. Jézus Krisztus is rendszeresen feljárt megünnepelni a hanukát (Jn 10,22). Ezt az ünnepet ismerik leginkább a nem zsidók körében. A szentély újjáavatásának ünnepe: Az i. e. 2. század közepén a Júdeát kormányzó görög uralkodó, IV. Antiokhosz az eddig vallási önállóságot élvező Júdeában korlátozó intézkedéseket vezetett be, hogy elősegítse a hellenizmus térhódítását. Elhelyezte Zeusz szobrát a szentélyben, megszentségtelenítve azt, és arra kötelezte a zsidókat, hogy a Tóra szigorú tilalmát megszegve boruljanak le a városokban körülhordozott bálványok előtt. Ennek hatására egy Modiin nevű kisvárosban ...

- A kisebbiknek tökéletesség fétise van. - A nagyobbik s>@#<!%fej, amit elég nehéz megszokni. - Kicsit elcsicskásítottak már. - Kedden szarrááztunk a kölkökkel a monszun jellegű esőben. - Folyamatosan megy a nyávogás. Mindenért. - Egészségügyi problémák miatt távol van a takarítónőnk. Kezdem átvenni a helyét. Remélem azért mégse... - A suliban borzasztó idegesítőek a német lányok, de nem baj, már csak 3 hét van belőle vissza, vagyis 6 alkalom. - Kérem, ha valaki tud szagtalanul főzni/sütni, főleg halat, akkor jelezze felém, mert szükségem lenne pár tippre, hogy legközelebb ne szóljanak meg érte, hogy az emeleten is lehet érezni... Köszönöm! Viszont, 29 nap múlva megyek haza!!! :) Már csak 4 hét, ami bazigyorsan el fog menni. Tudom, mert csak úgy repül az idő.

Üdv! Egészen álmosan telt a hét. Lehet az időjárás miatt, lehet azért mert éjjelente nagyon fázom és folyton felébredek, ezért nem tudom kipihenni magam... Egészen jól telt egyébként olyan szempontból, hogy a legtöbb napon valamilyen oknál fogva (playdate, délutáni elfoglaltság, anyuval vásárlás...) alig láttam a gyerekeket, ezért nem is kellett túl sok időt velük töltenem. Minta au pair vagyok, tudom. :) Úgyhogy csak pár gondolat. Jó ez a suli, ahova járok, csak idegesítő, hogy a német lányok folyamat csak németül beszélnek. De még óra közben is egymás között. Ezért kicsit el is ment a kedvem attól, hogy barátkozzam velük megmondom őszintén. Campbell&Syme Szerdán sikerült végre eljutnom abba a kávézóba, amit már korábban kinéztem magamnak. Itt van egy köpésre és saját pörkölésű, minőségi kávét árulnak. Nagy ritkaság! Picike hely, kb 14 ember, ha le tud ülni, ellenben nagyon hangulatos. És kicsit emlékeztet az én legkedvencebb pécsi helyemre, a Pécsi Kávéra . Ami...

  21-én megérkeztem London Luton repülőtérre. Szerencsére nem egy nagy reptér, úgyhogy nem volt nehéz kiigazodni rajta. Mivel a családdal nem a repülőtéren találkoztam, ezért buszra kellett szállnom, hogy a hozzájuk közelebb eső Golders Greenben fel tudjanak venni. Vettem buszjegyet ( National Express , ez bemegy egészen London központba, nagyon praktikus) tehát, amely 11 font volt, majd vártam a buszt. Kicsit izgultam, mert rengeteg ember állt a sorban és el nem tudtam képzelni hogy fogunk felférni mind, de aztán kiderült, hogy ez úgy működik, hogy beállsz a sorba és arra a soron következő buszra szállsz fel, amelyikre éppen felférsz. :) A buszon magyar útitársam volt, egy srác személyében, aki a repülőn amúgy előttem ült. Kb. 40 perc múlva Golders Greenben voltam, majd miután felvettük a nagyobbik gyerkőcöt a suliból "hazatértünk" East Finchleybe . Itt fogom tehát tölteni az elkövetkező (a tervek szerint) 1 évet. Kicsit a családról: két fiúra vigyázok, N 8...

Holnap 12:20-kor száll fel a gépem és 13:50-kor érkezik Lutonra (a menetrend szerint). Egy kicsit izgulok azért. Nyilván jár ilyenkor az ember agya: milyen lesz mégis. Tényleg passzolunk-e majd egymáshoz, kijövök-e a gyerekekkel, bejönnek-e a számításaim, biztosan jó döntést hoztam-e... Válasz persze egyikre sincs, mert ez mind a jövő zenéje. Egy valami biztos, hogy az embernek ki kell tartani amellett, amiben hisz és amit a szíve súg, nem mindig az észre hallgatni. Nekem most ezt súgja. Hogy menjek. Hogy merjek elmenni és tartsak ki amellett, amit elhatároztam magamnak. Kaptam hideget, meleget is a döntésem miatt. Van, aki szerint hülyeség, amit csinálok, van, aki szerint bátorság, de mivel csakis magamnak kell elszámolnom a végén, ezért bár meghallgattam mindenféle érvet, ellenérvet, én mégis kitartok a döntésem mellett és azt mondom: majd meglátjuk. Ma még vár rám a pakolás. Beszállókártya kinyomtatása. Gondolatok, érzelmek rendezése. A többi pedig a holnap . Legközelebb már Lo...

Múlt hét folyamán sikerült mindenféle papírt beszereznem, amit anyuka kért tőlem: így tehát szaladtam a dokihoz, megigényeltem az erkölcsit és kértem referenciát is. Az erkölcsi bizit lefordíttattam hivatalos fordítóval, amely nem is olyan vészes áron másnapra meg is küldte nekem scannelve. EU Fordítóközpont : meleg szívvel ajánlom mindenkinek! :) Az erkölcsit egyébként tök hamar, három napra rá készhez kaptam postán, és egy Ügyfélkapus regisztráció után neten sikerült igényelni. Kényelmes. A referenciámat hétfőn kaptam meg, amit magam fordítottam le és így mindent együtt elküldtem anyukának. Mára pedig Skype-ot beszéltünk meg. Amely során végül hivatalosan is nekem ajánlotta a munkát, én pedig örömmel elfogadtam! :)  Majdnem két hónappal a regisztrációm és számtalan család után végre sikerült host családot találnom! Ha számszerűsíteni szeretném, akkor azt mondanám, hogy ők voltak a 4. komoly család. (Komoly alatt azt értem, akikkel Skypeoltam is.) De amúgy meg konkrétan fo...

Múlt csütörtök/péntek körül bejött a képbe egy család. Tőlük jött a levél, válaszoltam, majd péntekre le is beszéltünk egy skype-ot. Ez meg is történt, de mivel szar volt a net kapcsolatom, ezért halasztottuk szombatra. Szombaton beszéltünk valamikor délután, majd este újra, amikor is találkoztam a család többi tagjával. A hétvégén elküldte az anyuka a házirendet, illetve az időbeosztást, hogy nézzem át, és ha van kérdésem, nyugodtan kérdezzek, beszéljük meg. Tegnap újra skypeoltunk, és én kis naiv azt gondoltam, hogy ezek után felajánlja nekem a munkát :D (milyen szép kis szülinapi ajándék lett volna...), de nem ez történt, hanem még megcsavarta kicsit a dolgot. Most az a helyzet állt elő, hogy szükségem lesz két db referenciára, orvosi igazolásra, erkölcsi bizonyítványra, útlevél és jogsi másolatra . ... :)

43 nap. Majdnem másfél hónapja keresgélek. Mindeddig sikertelenül. És ez már komikus. :D Nem igazán megy ez nekem. Most vagy ennyire gáz vagyok, vagy valami felsőbb erő keze van benne, ami épp jól beleszól az életembe, felülírva ezzel a saját akaratom... Az a család, akikkel legutóbb skypeoltam és írtam róluk a blogon végül nem engem választottak. Mí meglepő... Ugye velük egy hétfői estén beszéltem, aztán mivel egész héten nem jelentkeztek, gondoltam szombaton írok már, hogy mi a pálya. Másnap reggelre meg eltűntek az oldalról. -_- Közben kaptam én rendszerüzenetet, hogy jött egy üzenetem, de akkor már el sem tudtam olvasni, mert a családdal az üzenet is eltűnt. Ok. Erre írtam, hogy szerintem az ilyen családok a jók, akik nem szaroznak hetekig interjúztatással, hanem tudják mit akarnak... Ami nagyon jók lettek volna. Bár tudom, hogy nem ezek a paraméterek az elsődlegesek, de 120 font, 2-es zónában, és a gyerekek is aranyosak voltak. Meg amúgy anyuka is szimpi volt, de hát mindegy....

A következő bejegyzésem csak akkor akartam megírni, amikor már megtaláltam a host családot. Nos, ez még a mai napig nem történt meg, viszont úgy éreztem egy hónap keresés után eljött az ideje egy újabb irománynak, helyzetjelentésnek.  Egy hónapja zajlik a keresés. Eléggé hullámvasút-szerű ez az egész, mert egyszer fent vagyok és akkor nagyon jó, egyszer meg lent, az meg szar.  A család, akikkel a skypeolás zajlott sajnos abbamaradt. Ugyanis az történt, hogy 2-án skypeoltam velük, anyukával és a gyerekekkel. Nagyon édesek voltak. Ekkor azt beszéltük, hogy a következő skype alkalmával találkozhatok az apával, mert vele eddig nem sikerült, sokat dolgozik, úgyhogy egyeztetnek egy időpontot, amikor mindenkinek jó. Ezután jött a várakozás. Vártam, mivel tudtam, hogy majd úgyis ír, ha jó lesz egy időpont. Vártam továbbra is, majd egy hét múlva már eléggé izgultam, hogy még mindig semmi. Aztán 12-én írtam neki aupair world-ön egy üzenetet, hogy rég hallottam felőle, kicsit ag...

Updatelek újra. Hiszen történések vannak. Méghozzá az, hogy egész eddig teljes letargiában voltam, mert a skype után nem keresett a család, de gondoltam majd hétvégén fog újra. Na, ma kaptam anyukától egy szép hosszú levelet. Elég vegyesek az érzéseim evvel kapcsolatban. Ugyanis azt írta, hogy az interjú után nem voltam abban biztos, hogy én folytatni szeretném velük az "egyezkedést". ??? - Aztán azt is írta, hogy elnézést , hogy csak most ír, de teljesen behavazódott a levelektől, amiket aupair-world-ön kap a lányoktól. Már 106-nál tartanak, amit egyébként nem csodálok, mert messze az egyik legjobbnak tűnő család az övék jelenleg. Viszont azt írta, hogy ezekből most már csak azzal a párral foglalkozik, akik a kedvencei, és én is köztük vagyok. :) Ez tök jól esik egyébként, hogy még játékban vagyok. Bár sosem "versengtem" még senkivel sem, főleg nem ilyen ügyben, de hát lényegében ez is ugyan olyan többfordulós állásinterjú, mint bármelyik másik... Továbbá részle...

Vasárnap nagy meglepetésemre megkeresett A család, akikről már szinte teljesen lemondtam. Majd nem sokkal később skypeoltunk egyet. :) Nagyon kedves az anyuka és tök szépen beszél. Közben odajöttek a srácok is köszönni. Nagyon-nagyon cuki mindkettő! :) Hogy mennyire sikerült jól az interjú nem tudom. Igyekeztem kihozni magamból a legtöbbet, de nagyon izgultam, szóval a fele sem jutott eszembe annak, amit most elmondanék... Igyekeztem továbbá elővenni a legjobb angol tudásom. Az biztosan jól sikerült, mert anyuka azt mondta jó angolom van és hogy gyorsan beszélek. Hát ezt nem sokan mondták még. :D Kiderült, hogy a jelenlegi au-pair is magyar. Anyuka azt mondta, ha szeretnék vele még skypeolni írjak rá, és hogy a következő apukával lesz, meg beszélhetek még a gyerekekkel is, vagyis úgy mondta, hogy ad lehetőséget a gyerekeknek is külön, hogy velem dumcsizzanak. Ez kicsit meglepett, mert általában szerintem a szülőket kell meggyőzni, még ilyenről nem hallottam, de biztosan előfordult...

Öt nap telt el, mióta regisztráltam au-pair world-re. Ez idő alatt máris volt 8 megkeresésem. Nem is gondoltam volna. Azt meg pláne nem, hogy ebből olyan is lesz, ami komolyabb. Vagyis csak azt hittem, hogy az lesz. Szóval, 8-ból 7-et visszautasítottam, mert vagy nem voltak szimpatikusak, vagy nem feleltek meg a kritériumoknak. Továbbá a 8-ból nagyjából 5 fekete/arab/indiai család volt. Meglepő számomra, hogy mennyi ilyen család fent van. Vagyis inkább az, hogy csak elvétve látok fent angol családokat... Félreértés ne essék, voltak köztük nagyon aranyosak, de én most nem szeretnék kísérletezni... Egy családnak küldtem vissza pozitív választ. Jött a levél tőlük, hogy szimpi vagyok. Elolvastam a profiljukat és éreztem, hogy ez az A család. Ez volt egyébként hétfőn. Aztán elkérték a skypeomat és azóta nem kerestek. Most úgy érzem, hogy ez már elúszott, pedig minden stimmelt. Két gyerek, megfelelő korosztály, remek helyen, egész jó zsebpénzzel... Egy kicsit csalódott vagyok és szomorú...

Regisztráltam au-pair worldre. Úgy döntöttem csak ezt az oldalt veszem igénybe. Nem akarok ügynökséghez fordulni, mert nem gondolom, hogy sokkal jobb lenne, mint magánúton szervezni... Ez a legjobb oldal erre a célra, úgyhogy remélem sikeres lesz a keresés. :) (Mellesleg valahányszor felregisztráltam nyári munka keresés céljából sosem jártam sikerrel, szóval ezért is nagyon szeretném most.) Szeptember közepe az indulás legkorábbi időpontja (négy éve is így volt...), de legkésőbb októberben már mindenképp kint szeretnék lenni. Persze, a legkönnyebb most lenne családot találni valószínűleg, még az iskolakezdés előtt, de mindig is úgy terveztem, hogy a nyarat még itthon töltöm és ezen nem változtatok. Reménykedem, hogy max 1 hónap elegendő lesz arra, hogy megtaláljam a megfelelő fogadó családot.

Július 3-án dietetikussá avattak. Az ezt megelőző félév során viszont teljesen világossá vált, hogy én ezt a szakmát nem szeretném itthon űzni. Még, ha a városban maradhattam volna, ahol az elmúlt négy évet töltöttem, azt mondtam volna: oké, maradok egy-két évet, jó lesz gyakorlásnak stb. Igen, tudom, van még más város is ebben az országban, de nekem ez így nem jó. Mást szeretnék. És itt koránt sem csak a pénzről van szó, hanem a körülményekről, a megbecsültségről, a feltételekről, a támogatottságról, a fejlődésről. Aki kicsit is belelát ebbe, az nagyon jól tudja mi a helyzet itthon és valahol meg is érti miért döntöttem úgy, ahogy. Mert hogy meghoztam a döntést, miszerint határátkelek és Anglia felé veszem az irányt. Angliában szeretnék letelepedni és munkát vállalni a későbbiekben. Eleinte még nem. Egyelőre au-pair munkát vállalnék, közben pedig azon dolgoznék, hogy mihamarább HCPC regisztrált dietetikus lehessek az Egyesült Királyságban. És én azon leszek. :)