Skip to main content

Rematch

A változás úgy néz ki hamarabb eljött, mint gondoltam.

Kedden anyuka lehívott, hogy beszélhetnénk-e. Majd belekezdett a kis mondókájába, hogy a karácsonyi vakációm alatt már gondolkozott rajta, de most már biztos benne, hogy akkor itt most ennyi volt. Azt mondta, hogy ebben a félévben nem nagyon fog dolgozni (vagyis gondolom megint sok időbe telik majd neki újat találni), ezért luxus lenne engem fizetnie, és ezért a jövőben inkább majd másféle segítségre lesz szüksége, meg amúgy sem működik a dolog a családdal... Úgyhogy maximum jövő hét végéig leszek itt.

Eléggé derült égből villámcsapás volt egyébként. Annak ellenére, hogy terveztem, hogy elmegyek innen, de azért mégis szíven ütött a dolog. Bár, amúgy meg lehet, hogy ez a pofon kellett, hogy végre rájöjjek egy s másra, és hogy végre kezdjek a helyzetemmel valamit. Meglátjuk mi sül ki belőle.

Kedd óta tehát családkeresésben vagyok. Újra. (Az a helyzet, hogy korábban is próbálkoztam már. Kacérkodtam a nanny munkával, ezért csináltattam NI numbert és szereztem gyermek elsősegély oklevelet. De aztán rájöttem, hogy jó referenciák és elegendő tapasztalat nélkül nem nagyon fog menni a dolog.)
Tegnap megvolt a 3. interjúm. Regisztráltam egy ügynökséghez is (Hampstead Au Pair Agency), úgyhogy bízom benne, hogy meglesz az új család hamarosan. Igyekszem több családdal is találkozni, hogy nagyobb esélyem legyen egy jobbat találni.

Comments

  1. Ismerős a helyzet, hiszem velem is ez volt, egyáltalán nem számítottam rá, amikor a család bemondta, hogy rematchet akarnak. Aztán a második család nekem nagyon bejött, szóval bízz benne, hogy nem véletlenül kerültél rematchbe te sem! :)

    ReplyDelete

Post a Comment

Popular posts from this blog

Hazaköltöztem

Az utolsó napok a Costánál borzalmasak voltak. A végén már nagyon bántam, hogy eddig elhúztam a dolgot, és nem léptem ki korábban. Szó szerint fájt. Mivel utáltam az egészet, ezért semmiféle búcsúzkodás nem volt: sem vásárlóktól, sem a csapattól. Egy picit meghatódtam, mikor utoljára clock off-oltam, mert azért mégis csak lezárult egy hosszabb időszak és én ilyen érzelgős vagyok... Mindig úgy képzeltem egyébként, hogy ha egyszer otthagyom a helyet/várost, akkor csapunk valami kis búcsúbulit a többiekkel, de a végére eléggé elmérgesedtek a dolgok. Az utolsó hetekben a manageren kívül kb senkivel nem is beszéltem már. Úgyhogy ez elmaradt. Egyedül búcsúzkodtam hát Londontól. 
Az utolsó hetekben, napokban igyekeztem megnézni olyan dolgokat, amiket addig nem láttam, elmenni olyan helyekre, ahol még nem jártam, illetve újra meglátogattam a kedvenc helyeimet. Legalábbis próbáltam. Pl. Greenwichbe szerettem volna még egyszer elmenni, de már nem fért bele.
Aztán jött a szokásos pakolás-rémálo…

Huge Update

Helló!

Nagyon régen nem jártam erre, de sok minden történt, és gondoltam ne lógjon már itt ez a blog csak úgy, kezdeni kéne vele valamit.

Még hónapokkal ezelőtt átraktam ugyan minden bejegyzést wordpressre, de egy idő, és egy elég negatív poszt után letöröltem. Igazából írni se nagyon volt kedvem már, elhatalmasodtak a szürke hétköznapok...

Szóval, ott hagytam abba, hogy munkát kaptam a Costánál, Ealingben, még tavaly júliusban. Elköltöztem a családtól albérletbe, ahol a mai napig is lakom. Szeptemberben viszont átraktak egy másik Costába, Hammersmithbe.

Eleinte tök izgi volt ez az új élethelyzet, végre éltem a kis "normális" életem, nem voltak síró gyerekek meg host family, új dolgokat tanultam, új embereket ismertem meg, független lettem úgymond, de aztán persze ahogy kezdtem megismerni a companyt, meg a munkatársakat úgy jöttek elő a problémák is.
(Azt viszont nem bánom amúgy, hogy átraktak, mert jobb társaságba kerültem és az üzlet sem olyan forgalmas, szóval maga a munk…

És, mi van veled azóta? Meló?

Áprilisban szülinapokat ünnepeltünk (#Apu50), és jó volt a Húsvétot családi körben, a hagyományoknak megfelelően eltölteni. Tavaly ez ugye kimaradt, amikor még aupairkedtem. Nekem ezek az ünnepek fontosak, és ilyen formában szeretném majd továbbadni a saját gyermekeimnek is. Ezért volt rossz, amikor abban a semmilyen környezetben kellett eltöltenem...
Aztán ahogy ezek lementek, elkezdtem munkát keresni. Ugyebár van szakmám, dietetikus vagyok, így elsősorban abban szerettem volna/szeretnék elhelyezkedni. Most már mondhatjuk, hogy két hónapja munkakereső vagyok, de egyetlen olyan álláshirdetésre tudtam csupán jelentkezni, ami a szakmám. Megjelent több is az utóbbi időben, de sajnos az elvárásoknak nem minden esetben feleltem meg. Sajnos ez esetben az interjúig sem jutottam el, nem hívtak be. Azóta pedig konkrétan semmi olyan nincs, amire szívesen jelentkeznék, megfelelne. Úgyhogy jött a B terv, hogy akkor átmenetileg, amíg nem kapok a szakmában állást, más után nézek. Gondoltam, hogy n…