Skip to main content

Rematch

A változás úgy néz ki hamarabb eljött, mint gondoltam.

Kedden anyuka lehívott, hogy beszélhetnénk-e. Majd belekezdett a kis mondókájába, hogy a karácsonyi vakációm alatt már gondolkozott rajta, de most már biztos benne, hogy akkor itt most ennyi volt. Azt mondta, hogy ebben a félévben nem nagyon fog dolgozni (vagyis gondolom megint sok időbe telik majd neki újat találni), ezért luxus lenne engem fizetnie, és ezért a jövőben inkább majd másféle segítségre lesz szüksége, meg amúgy sem működik a dolog a családdal... Úgyhogy maximum jövő hét végéig leszek itt.

Eléggé derült égből villámcsapás volt egyébként. Annak ellenére, hogy terveztem, hogy elmegyek innen, de azért mégis szíven ütött a dolog. Bár, amúgy meg lehet, hogy ez a pofon kellett, hogy végre rájöjjek egy s másra, és hogy végre kezdjek a helyzetemmel valamit. Meglátjuk mi sül ki belőle.

Kedd óta tehát családkeresésben vagyok. Újra. (Az a helyzet, hogy korábban is próbálkoztam már. Kacérkodtam a nanny munkával, ezért csináltattam NI numbert és szereztem gyermek elsősegély oklevelet. De aztán rájöttem, hogy jó referenciák és elegendő tapasztalat nélkül nem nagyon fog menni a dolog.)
Tegnap megvolt a 3. interjúm. Regisztráltam egy ügynökséghez is (Hampstead Au Pair Agency), úgyhogy bízom benne, hogy meglesz az új család hamarosan. Igyekszem több családdal is találkozni, hogy nagyobb esélyem legyen egy jobbat találni.

Comments

  1. Ismerős a helyzet, hiszem velem is ez volt, egyáltalán nem számítottam rá, amikor a család bemondta, hogy rematchet akarnak. Aztán a második család nekem nagyon bejött, szóval bízz benne, hogy nem véletlenül kerültél rematchbe te sem! :)

    ReplyDelete

Post a Comment

Popular posts from this blog

Új fejezet

Egy hónapja életem új fejezetét élem, már nem au pairként. Bővebben az új blogomban olvashatsz beszámolókat: https://anewbeginningbyn.wordpress.com/ Niki
"After all this time?" "Always."

Amikor a csillagok együtt állnak...

Az előző bejegyzésem ott fejeztem be, hogy talán felvesznek a Vöröskereszthez. No, végül is július 15-én fel is vettek. Az azt megelőző időszakban viszont eléggé rottyon voltam. Áprilistól július közepéig tehát csak lógtam a levegőben. Borzasztó volt az a három és fél hónap: nagy volt a bizonytalanság, alig találtam munkát, nem tudtam mi lesz, szóval elég stresszes volt, mert koránt sem volt olyan zökkenőmentes visszarázódni a hazai életbe, mint gondoltam. Sokat tépelődtem, hogy megérte-e visszajönni, nem kellett volna mégis csak kitartóbbnak lennem és Londonban maradni, minek jöttem egyáltalán haza stb. Aztán nyilván, amikor megkaptam a munkát fellélegeztem kicsit, elindult végre az itteni életem. Jó volt újra közösségben lenni és kezdetben a munka is nagyon tetszett, jól éreztem magam. :)  Aztán kb. két hónap elteltével kezdtek előjönni a problémák és rájöttem, hogy ez mégsem az, amit hosszú távon csinálni szeretnék, sőt lépni kell minél előbb. Úgyhogy itt megint jött egy ke