Skip to main content

Helyzet

A következő bejegyzésem csak akkor akartam megírni, amikor már megtaláltam a host családot. Nos, ez még a mai napig nem történt meg, viszont úgy éreztem egy hónap keresés után eljött az ideje egy újabb irománynak, helyzetjelentésnek. 

Egy hónapja zajlik a keresés. Eléggé hullámvasút-szerű ez az egész, mert egyszer fent vagyok és akkor nagyon jó, egyszer meg lent, az meg szar. 

A család, akikkel a skypeolás zajlott sajnos abbamaradt. Ugyanis az történt, hogy 2-án skypeoltam velük, anyukával és a gyerekekkel. Nagyon édesek voltak. Ekkor azt beszéltük, hogy a következő skype alkalmával találkozhatok az apával, mert vele eddig nem sikerült, sokat dolgozik, úgyhogy egyeztetnek egy időpontot, amikor mindenkinek jó. Ezután jött a várakozás. Vártam, mivel tudtam, hogy majd úgyis ír, ha jó lesz egy időpont. Vártam továbbra is, majd egy hét múlva már eléggé izgultam, hogy még mindig semmi. Aztán 12-én írtam neki aupair world-ön egy üzenetet, hogy rég hallottam felőle, kicsit aggódom. Válasz viszont azóta sem érkezett. Utoljára 9-én volt bejelentkezve, azóta sem aupair world-ön, sem pedig skypeon nem volt fent. Ami nekem nagyon gyanús. És nem gondolom, hogy azért nem, mert kiválasztotta a megfelelő au-pairt és ezzel ő így letudta. Tudom, hogy nem mondhatom, hogy ismerem, mert egy profilból és két beszélgetésből nem ismertem meg, de mégis azt gondolom, hogy nem ez volt az oka, hanem valami más történhetett. Hiszem, hogy lett volna olyan korrekt, hogy jelez akkor is, ha nem én vagyok a megfelelő személy számukra. Úgyhogy nagyon-nagyon sajnálom. Bíztam benne, hogy egyszer csak felbukkan újra, de ez már valószínűleg nem fog bekövetkezni. Sajnálom, mert nagyjából 95%-os biztonsággal mondtam, vagy éreztem azt, hogy engem fognak választani. Totál az volt bennem, már annyira készültem, hogy ebben a bejegyzésben arról számolhatok be, hogy megyek Weybridge-be ehhez a nagyszerű családhoz. Mert úgy éreztem, hogy összeillünk, hogy kedvelnek engem és minden jel arra mutatott, hogy én leszek az. És a szívem vérzik, hogy ez nem így lesz. El sem tudom képzelni mi történhetett, nem akarok találgatni...

Szóval, miután realizáltam, hogy ez sajnos nem fog menni, írtam egy másik családnak, akik idő közben megkerestek. Én ezelőtt már hetekkel írtam nekik egyébként, most jött rá válasz, amin meg is lepődtem. De szimpatikusak voltak ők is, két cuki fiúval, úgyhogy válaszoltam. Váltottunk pár emailt és múlt pénteken egy skype is be volt tervezve, ami valami miatt elmaradt végül. Nem tudott elérni, én ezt kaptam emailben... Azóta viszont nem egyeztettek velem semmit sem, pedig kérdeztem, hogy esetleg másik alkalom megfelelőbb lenne-e...

Aztán vasárnap az aupair world rendszerüzenetében volt egy új család. Londoni, két fiúval. Úgy tűnik én csak ilyeneket fogok ki. :D Nem mintha baj lenne... Írtam nekik, hátha. Még aznap lebeszéltünk hétfőre egy skype találkozást. Ez meg is volt tegnap. Szerintem jól sikerült, sokat kérdeztek, elég sokat beszéltünk, közben odajött a kisebbik gyerkőc, halál cuki volt. Még a mostani, spanyol au-pair is odajött köszönni, illetve mondta, hogy nem gáz a laundryt megcsinálni. :D De én már nem akarok semmit sem hinni, gondolni, végképp nem beleélni magam azok után, amik történtek. Ő is azt mondta igazából, hogy nem tudja még mi lesz a következő lépés, ha van valami kérdésem, nyugodtan írjak neki, de azt mondta, hogy mivel ugye még csak szombaton regisztráltak, ezért új ez nekik stb... Úgyhogy nem tudom mi lesz. Még nem kaptak olyan sok pozitív jelölést, viszont magas a válaszadási arányuk, illetve én arra következtetek (a találkozásból), hogy nem fog olyan sok ideig szöszölni (hetekig) ezzel a témával, de ki tudja. Meg ki tudja, hogy annyi jelentkező közül pont én lennék a megfelelő...

Hát meglátjuk. Mindenesetre nekem már nagyon kéne egy host család... Bár nem nagyon lehet siettetni, mert sajnos nem annyira rajtam múlik, de most már én is szeretnék pontot tenni a végére. Továbbá azt sajnálom, hogy ragaszkodtam a szeptemberi kezdéshez, és nem regisztráltam fel előbb, már júniusban. Akkor talán már meglenne a helyem... Ki tudja... De hát mindegy, kár is ezen aggódni. Ami elmúlt, elmúlt, nincs mit tenni...

Comments

Popular posts from this blog

Hazaköltöztem

Az utolsó napok a Costánál borzalmasak voltak. A végén már nagyon bántam, hogy eddig elhúztam a dolgot, és nem léptem ki korábban. Szó szerint fájt. Mivel utáltam az egészet, ezért semmiféle búcsúzkodás nem volt: sem vásárlóktól, sem a csapattól. Egy picit meghatódtam, mikor utoljára clock off-oltam, mert azért mégis csak lezárult egy hosszabb időszak és én ilyen érzelgős vagyok... Mindig úgy képzeltem egyébként, hogy ha egyszer otthagyom a helyet/várost, akkor csapunk valami kis búcsúbulit a többiekkel, de a végére eléggé elmérgesedtek a dolgok. Az utolsó hetekben a manageren kívül kb senkivel nem is beszéltem már. Úgyhogy ez elmaradt. Egyedül búcsúzkodtam hát Londontól. 
Az utolsó hetekben, napokban igyekeztem megnézni olyan dolgokat, amiket addig nem láttam, elmenni olyan helyekre, ahol még nem jártam, illetve újra meglátogattam a kedvenc helyeimet. Legalábbis próbáltam. Pl. Greenwichbe szerettem volna még egyszer elmenni, de már nem fért bele.
Aztán jött a szokásos pakolás-rémálo…

Huge Update

Helló!

Nagyon régen nem jártam erre, de sok minden történt, és gondoltam ne lógjon már itt ez a blog csak úgy, kezdeni kéne vele valamit.

Még hónapokkal ezelőtt átraktam ugyan minden bejegyzést wordpressre, de egy idő, és egy elég negatív poszt után letöröltem. Igazából írni se nagyon volt kedvem már, elhatalmasodtak a szürke hétköznapok...

Szóval, ott hagytam abba, hogy munkát kaptam a Costánál, Ealingben, még tavaly júliusban. Elköltöztem a családtól albérletbe, ahol a mai napig is lakom. Szeptemberben viszont átraktak egy másik Costába, Hammersmithbe.

Eleinte tök izgi volt ez az új élethelyzet, végre éltem a kis "normális" életem, nem voltak síró gyerekek meg host family, új dolgokat tanultam, új embereket ismertem meg, független lettem úgymond, de aztán persze ahogy kezdtem megismerni a companyt, meg a munkatársakat úgy jöttek elő a problémák is.
(Azt viszont nem bánom amúgy, hogy átraktak, mert jobb társaságba kerültem és az üzlet sem olyan forgalmas, szóval maga a munk…

És, mi van veled azóta? Meló?

Áprilisban szülinapokat ünnepeltünk (#Apu50), és jó volt a Húsvétot családi körben, a hagyományoknak megfelelően eltölteni. Tavaly ez ugye kimaradt, amikor még aupairkedtem. Nekem ezek az ünnepek fontosak, és ilyen formában szeretném majd továbbadni a saját gyermekeimnek is. Ezért volt rossz, amikor abban a semmilyen környezetben kellett eltöltenem...
Aztán ahogy ezek lementek, elkezdtem munkát keresni. Ugyebár van szakmám, dietetikus vagyok, így elsősorban abban szerettem volna/szeretnék elhelyezkedni. Most már mondhatjuk, hogy két hónapja munkakereső vagyok, de egyetlen olyan álláshirdetésre tudtam csupán jelentkezni, ami a szakmám. Megjelent több is az utóbbi időben, de sajnos az elvárásoknak nem minden esetben feleltem meg. Sajnos ez esetben az interjúig sem jutottam el, nem hívtak be. Azóta pedig konkrétan semmi olyan nincs, amire szívesen jelentkeznék, megfelelne. Úgyhogy jött a B terv, hogy akkor átmenetileg, amíg nem kapok a szakmában állást, más után nézek. Gondoltam, hogy n…