Skip to main content

Helyzet

A következő bejegyzésem csak akkor akartam megírni, amikor már megtaláltam a host családot. Nos, ez még a mai napig nem történt meg, viszont úgy éreztem egy hónap keresés után eljött az ideje egy újabb irománynak, helyzetjelentésnek. 

Egy hónapja zajlik a keresés. Eléggé hullámvasút-szerű ez az egész, mert egyszer fent vagyok és akkor nagyon jó, egyszer meg lent, az meg szar. 

A család, akikkel a skypeolás zajlott sajnos abbamaradt. Ugyanis az történt, hogy 2-án skypeoltam velük, anyukával és a gyerekekkel. Nagyon édesek voltak. Ekkor azt beszéltük, hogy a következő skype alkalmával találkozhatok az apával, mert vele eddig nem sikerült, sokat dolgozik, úgyhogy egyeztetnek egy időpontot, amikor mindenkinek jó. Ezután jött a várakozás. Vártam, mivel tudtam, hogy majd úgyis ír, ha jó lesz egy időpont. Vártam továbbra is, majd egy hét múlva már eléggé izgultam, hogy még mindig semmi. Aztán 12-én írtam neki aupair world-ön egy üzenetet, hogy rég hallottam felőle, kicsit aggódom. Válasz viszont azóta sem érkezett. Utoljára 9-én volt bejelentkezve, azóta sem aupair world-ön, sem pedig skypeon nem volt fent. Ami nekem nagyon gyanús. És nem gondolom, hogy azért nem, mert kiválasztotta a megfelelő au-pairt és ezzel ő így letudta. Tudom, hogy nem mondhatom, hogy ismerem, mert egy profilból és két beszélgetésből nem ismertem meg, de mégis azt gondolom, hogy nem ez volt az oka, hanem valami más történhetett. Hiszem, hogy lett volna olyan korrekt, hogy jelez akkor is, ha nem én vagyok a megfelelő személy számukra. Úgyhogy nagyon-nagyon sajnálom. Bíztam benne, hogy egyszer csak felbukkan újra, de ez már valószínűleg nem fog bekövetkezni. Sajnálom, mert nagyjából 95%-os biztonsággal mondtam, vagy éreztem azt, hogy engem fognak választani. Totál az volt bennem, már annyira készültem, hogy ebben a bejegyzésben arról számolhatok be, hogy megyek Weybridge-be ehhez a nagyszerű családhoz. Mert úgy éreztem, hogy összeillünk, hogy kedvelnek engem és minden jel arra mutatott, hogy én leszek az. És a szívem vérzik, hogy ez nem így lesz. El sem tudom képzelni mi történhetett, nem akarok találgatni...

Szóval, miután realizáltam, hogy ez sajnos nem fog menni, írtam egy másik családnak, akik idő közben megkerestek. Én ezelőtt már hetekkel írtam nekik egyébként, most jött rá válasz, amin meg is lepődtem. De szimpatikusak voltak ők is, két cuki fiúval, úgyhogy válaszoltam. Váltottunk pár emailt és múlt pénteken egy skype is be volt tervezve, ami valami miatt elmaradt végül. Nem tudott elérni, én ezt kaptam emailben... Azóta viszont nem egyeztettek velem semmit sem, pedig kérdeztem, hogy esetleg másik alkalom megfelelőbb lenne-e...

Aztán vasárnap az aupair world rendszerüzenetében volt egy új család. Londoni, két fiúval. Úgy tűnik én csak ilyeneket fogok ki. :D Nem mintha baj lenne... Írtam nekik, hátha. Még aznap lebeszéltünk hétfőre egy skype találkozást. Ez meg is volt tegnap. Szerintem jól sikerült, sokat kérdeztek, elég sokat beszéltünk, közben odajött a kisebbik gyerkőc, halál cuki volt. Még a mostani, spanyol au-pair is odajött köszönni, illetve mondta, hogy nem gáz a laundryt megcsinálni. :D De én már nem akarok semmit sem hinni, gondolni, végképp nem beleélni magam azok után, amik történtek. Ő is azt mondta igazából, hogy nem tudja még mi lesz a következő lépés, ha van valami kérdésem, nyugodtan írjak neki, de azt mondta, hogy mivel ugye még csak szombaton regisztráltak, ezért új ez nekik stb... Úgyhogy nem tudom mi lesz. Még nem kaptak olyan sok pozitív jelölést, viszont magas a válaszadási arányuk, illetve én arra következtetek (a találkozásból), hogy nem fog olyan sok ideig szöszölni (hetekig) ezzel a témával, de ki tudja. Meg ki tudja, hogy annyi jelentkező közül pont én lennék a megfelelő...

Hát meglátjuk. Mindenesetre nekem már nagyon kéne egy host család... Bár nem nagyon lehet siettetni, mert sajnos nem annyira rajtam múlik, de most már én is szeretnék pontot tenni a végére. Továbbá azt sajnálom, hogy ragaszkodtam a szeptemberi kezdéshez, és nem regisztráltam fel előbb, már júniusban. Akkor talán már meglenne a helyem... Ki tudja... De hát mindegy, kár is ezen aggódni. Ami elmúlt, elmúlt, nincs mit tenni...

Comments

Popular posts from this blog

Huge Update

Helló!

Nagyon régen nem jártam erre, de sok minden történt, és gondoltam ne lógjon már itt ez a blog csak úgy, kezdeni kéne vele valamit.

Még hónapokkal ezelőtt átraktam ugyan minden bejegyzést wordpressre, de egy idő, és egy elég negatív poszt után letöröltem. Igazából írni se nagyon volt kedvem már, elhatalmasodtak a szürke hétköznapok...

Szóval, ott hagytam abba, hogy munkát kaptam a Costánál, Ealingben, még tavaly júliusban. Elköltöztem a családtól albérletbe, ahol a mai napig is lakom. Szeptemberben viszont átraktak egy másik Costába, Hammersmithbe.

Eleinte tök izgi volt ez az új élethelyzet, végre éltem a kis "normális" életem, nem voltak síró gyerekek meg host family, új dolgokat tanultam, új embereket ismertem meg, független lettem úgymond, de aztán persze ahogy kezdtem megismerni a companyt, meg a munkatársakat úgy jöttek elő a problémák is.
(Azt viszont nem bánom amúgy, hogy átraktak, mert jobb társaságba kerültem és az üzlet sem olyan forgalmas, szóval maga a munk…

Amikor a csillagok együtt állnak...

Az előző bejegyzésem ott fejeztem be, hogy talán felvesznek a Vöröskereszthez. No, végül is július 15-én fel is vettek. Az azt megelőző időszakban viszont eléggé rottyon voltam.
Áprilistól július közepéig tehát csak lógtam a levegőben. Borzasztó volt az a három és fél hónap: nagy volt a bizonytalanság, alig találtam munkát, nem tudtam mi lesz, szóval elég stresszes volt, mert koránt sem volt olyan zökkenőmentes visszarázódni a hazai életbe, mint gondoltam. Sokat tépelődtem, hogy megérte-e visszajönni, nem kellett volna mégis csak kitartóbbnak lennem és Londonban maradni, minek jöttem egyáltalán haza stb. Aztán nyilván, amikor megkaptam a munkát fellélegeztem kicsit, elindult végre az itteni életem. Jó volt újra közösségben lenni és kezdetben a munka is nagyon tetszett, jól éreztem magam. :) 
Aztán kb. két hónap elteltével kezdtek előjönni a problémák és rájöttem, hogy ez mégsem az, amit hosszú távon csinálni szeretnék, sőt lépni kell minél előbb. Úgyhogy itt megint jött egy kevésbé k…

National Insurance Number igénylés

Yupp, szombaton NI number (NIN, NINo, kinek ahogy tetszik; nekem így) interjúm volt a Whitechapel Job Centre Plusban. :)

Hétfőn töltöttem ki a jelentkezésem online (telefonon is lehet őket hívni; meg kell adni olyan alapadatokat, mint cím, telefon, foglalkozás, miért akarok NI numbert és igényeltem-e már korábban), majd egy-két óra múlva jött az email a szombati időponttal. Az emailben megjelölték az interjú helyét, illetve, hogy milyen dokumentumokat szükséges bemutatnom majd. Pénteken kaptam (behívó)levelet is, amiben újra részletezték az interjú helyét, idejét, a szükséges dokumentumokat stb. Ilyenek szerepeltek benne, hogy személyi azonosságot igazoló okmány (útlevél), születési anyakönyvi kivonat, lakcím igazoló, illetve mindenféle dokumentum arra az estre, ha az ember házas, plusz ha dolgozik, akkor munkáltatótól valamiféle igazolás stb stb... Mivel ez a kettő engem nem érintett, ezért nem is nagyon foglalkoztam velük, így nem emlékszem pontosan. Mivel kicsit izgultam, ezért utá…