Skip to main content

National Insurance Number igénylés

Yupp, szombaton NI number (NIN, NINo, kinek ahogy tetszik; nekem így) interjúm volt a Whitechapel Job Centre Plusban. :)

Hétfőn töltöttem ki a jelentkezésem online (telefonon is lehet őket hívni; meg kell adni olyan alapadatokat, mint cím, telefon, foglalkozás, miért akarok NI numbert és igényeltem-e már korábban), majd egy-két óra múlva jött az email a szombati időponttal. Az emailben megjelölték az interjú helyét, illetve, hogy milyen dokumentumokat szükséges bemutatnom majd. Pénteken kaptam (behívó)levelet is, amiben újra részletezték az interjú helyét, idejét, a szükséges dokumentumokat stb. Ilyenek szerepeltek benne, hogy személyi azonosságot igazoló okmány (útlevél), születési anyakönyvi kivonat, lakcím igazoló, illetve mindenféle dokumentum arra az estre, ha az ember házas, plusz ha dolgozik, akkor munkáltatótól valamiféle igazolás stb stb... Mivel ez a kettő engem nem érintett, ezért nem is nagyon foglalkoztam velük, így nem emlékszem pontosan. Mivel kicsit izgultam, ezért utánanéztem a neten, hogy mégis mennyire para ez az interjú, meg mennyire szigorúak a dokumentumokkal kapcsolatban, de úgy láttam, hogy mint au pair elég az útlevél és egy lakcímet igazoló papíros.

Lakcím igazolás: Ahogy olvastam, ez általában úgy szokott kinézni, hogy az ember kér a főbérlőtől egy levelet, amelyben igazolja, hogy xy személy azon a bizonyos lakcímen lakik. Amennyiben az ember au pair, akkor a hostoktól kér egy ilyen igazolást (egy-két soros levélke). Én is így tettem. Lakcím igazoló dokumentum lehet még valamilyen számla (víz, gáz, villany stb...) vagy albérlet szerződés pl.

Az interjú menete: Mikor megérkeztem odairányítottak egy pulthoz, ahol elkérték a postán kapott levelet. Ez alapján szólítják az embereket. Szólítottak, majd egy hölggyel odamentem egy asztalhoz. Elkérte az útlevelem, nézegette, majd kitöltött egy űrlapot az adataimmal. Meg kellett adnom, hogy mikor érkeztem az Egyesült Királyságba, mikor álltam munkába, ki a munkáltatóm, mi az a cím, ahol lakom, a munkáltatóm címe és a telefonszámom. (Végül nem kellett bemutatnom semmilyen lakcím igazoló papírt vagy más dokumentumot az útlevelemen kívül...) Kérdezte, hogy mit csinálok, voltam-e már korábban itt, hogy fizetek-e bérleti díjat vagy kajára, rákérdezett a családi állapotomra... Ezeket mind felvitte az űrlapra. Közben beszélgettünk az au pairkedésről, meg a gyerekekről egy pár szót. :D Aláírtam és nagyjából ennyi. Az útleveleket elviszik az interjú után ellenőrzésre, ezért még kicsit félreültetnek és várni kell. Elvileg 2 hét mire megjön a szám, 6 mire a kártya. Legalább is többektől is ezt olvastam, hallottam. De nem a kártya a lényeg, hanem a szám maga.

NI number gyorstalpaló+Job Centre telefonszám: itt
Magyar nyelvű információk: itt

folyt. köv. :)

Comments

  1. Szóval akkor kellett külön útlevél is, nem volt eléf a személyi? :O

    ReplyDelete
    Replies
    1. lehet, hogy elég a személyi is, nem tudom. én mindenhova útlevelet viszek magammal személyazonosítónak. :)

      Delete

Post a Comment

Popular posts from this blog

Hazaköltöztem

Az utolsó napok a Costánál borzalmasak voltak. A végén már nagyon bántam, hogy eddig elhúztam a dolgot, és nem léptem ki korábban. Szó szerint fájt. Mivel utáltam az egészet, ezért semmiféle búcsúzkodás nem volt: sem vásárlóktól, sem a csapattól. Egy picit meghatódtam, mikor utoljára clock off-oltam, mert azért mégis csak lezárult egy hosszabb időszak és én ilyen érzelgős vagyok... Mindig úgy képzeltem egyébként, hogy ha egyszer otthagyom a helyet/várost, akkor csapunk valami kis búcsúbulit a többiekkel, de a végére eléggé elmérgesedtek a dolgok. Az utolsó hetekben a manageren kívül kb senkivel nem is beszéltem már. Úgyhogy ez elmaradt. Egyedül búcsúzkodtam hát Londontól. 
Az utolsó hetekben, napokban igyekeztem megnézni olyan dolgokat, amiket addig nem láttam, elmenni olyan helyekre, ahol még nem jártam, illetve újra meglátogattam a kedvenc helyeimet. Legalábbis próbáltam. Pl. Greenwichbe szerettem volna még egyszer elmenni, de már nem fért bele.
Aztán jött a szokásos pakolás-rémálo…

Huge Update

Helló!

Nagyon régen nem jártam erre, de sok minden történt, és gondoltam ne lógjon már itt ez a blog csak úgy, kezdeni kéne vele valamit.

Még hónapokkal ezelőtt átraktam ugyan minden bejegyzést wordpressre, de egy idő, és egy elég negatív poszt után letöröltem. Igazából írni se nagyon volt kedvem már, elhatalmasodtak a szürke hétköznapok...

Szóval, ott hagytam abba, hogy munkát kaptam a Costánál, Ealingben, még tavaly júliusban. Elköltöztem a családtól albérletbe, ahol a mai napig is lakom. Szeptemberben viszont átraktak egy másik Costába, Hammersmithbe.

Eleinte tök izgi volt ez az új élethelyzet, végre éltem a kis "normális" életem, nem voltak síró gyerekek meg host family, új dolgokat tanultam, új embereket ismertem meg, független lettem úgymond, de aztán persze ahogy kezdtem megismerni a companyt, meg a munkatársakat úgy jöttek elő a problémák is.
(Azt viszont nem bánom amúgy, hogy átraktak, mert jobb társaságba kerültem és az üzlet sem olyan forgalmas, szóval maga a munk…

És, mi van veled azóta? Meló?

Áprilisban szülinapokat ünnepeltünk (#Apu50), és jó volt a Húsvétot családi körben, a hagyományoknak megfelelően eltölteni. Tavaly ez ugye kimaradt, amikor még aupairkedtem. Nekem ezek az ünnepek fontosak, és ilyen formában szeretném majd továbbadni a saját gyermekeimnek is. Ezért volt rossz, amikor abban a semmilyen környezetben kellett eltöltenem...
Aztán ahogy ezek lementek, elkezdtem munkát keresni. Ugyebár van szakmám, dietetikus vagyok, így elsősorban abban szerettem volna/szeretnék elhelyezkedni. Most már mondhatjuk, hogy két hónapja munkakereső vagyok, de egyetlen olyan álláshirdetésre tudtam csupán jelentkezni, ami a szakmám. Megjelent több is az utóbbi időben, de sajnos az elvárásoknak nem minden esetben feleltem meg. Sajnos ez esetben az interjúig sem jutottam el, nem hívtak be. Azóta pedig konkrétan semmi olyan nincs, amire szívesen jelentkeznék, megfelelne. Úgyhogy jött a B terv, hogy akkor átmenetileg, amíg nem kapok a szakmában állást, más után nézek. Gondoltam, hogy n…