Áprilisban szülinapokat ünnepeltünk (#Apu50), és jó volt a Húsvétot családi körben, a hagyományoknak megfelelően eltölteni. Tavaly ez ugye kimaradt, amikor még aupairkedtem. Nekem ezek az ünnepek fontosak, és ilyen formában szeretném majd továbbadni a saját gyermekeimnek is. Ezért volt rossz, amikor abban a semmilyen környezetben kellett eltöltenem...
Aztán ahogy ezek lementek, elkezdtem munkát keresni. Ugyebár van szakmám, dietetikus vagyok, így elsősorban abban szerettem volna/szeretnék elhelyezkedni. Most már mondhatjuk, hogy két hónapja munkakereső vagyok, de egyetlen olyan álláshirdetésre tudtam csupán jelentkezni, ami a szakmám. Megjelent több is az utóbbi időben, de sajnos az elvárásoknak nem minden esetben feleltem meg. Sajnos ez esetben az interjúig sem jutottam el, nem hívtak be. Azóta pedig konkrétan semmi olyan nincs, amire szívesen jelentkeznék, megfelelne. Úgyhogy jött a B terv, hogy akkor átmenetileg, amíg nem kapok a szakmában állást, más után nézek. Gondoltam, hogy nem lesz egyszerű, de azt nem, hogy ilyen nehéz lesz. Jelentkeztem pár helyre, de nem jártam sikerrel, illetve egyes munkaköröket igyekeztem kerülni eddig. Úgy, mint vendéglátás, bolti eladó, mert az bebizonyosodott, hogy nem feltétlenül nekem való, illetve szeretném, ha a hétvégéim szabadok lennének. Megtapasztaltam, hogy milyen hétvégén, késő estig és ünnepnapokon dolgozni kevés pénzért, úgy hogy a hátam közepére nem kívánom az egészet, szóval biztosan tudom, hogy ezt nem szeretném többé.
Jelenleg a Magyar Vöröskeresztnél vagyok önkéntes, és nagyon nagyon nagyon reménykedem, hogy hamarosan (tényleg) fel is tudnak venni (fingers crossed), mert rettenetesen idegtépő ez a munkakeresősdi, a bizonytalanság, a csalódások stb. Ha nem lenne körülöttem ez a szociális háló, akkor nem is tudom mi lenne velem... Úgyhogy irtó hálás vagyok a családomért!
Másrészt már kezdek eléggé unatkozni és mivel itt helyben nincsenek ismerőseim, barátaim, ezért jó lenne újra közösségben lenni.
A kövi bejegyzésben megpróbálom összeszedni a hazaköltözés okait, illetve a kétségeimet a döntésem helyességével kapcsolatban. See you soon!
Comments
Post a Comment