Skip to main content

Flying home for Christmas...




Ma 20:40-kor száll fel a gépem Lutonról és ha tudják tartani a menetrendet, akkor 23:55-kor száll le Budapesten. Végre eljött ez is, ezeket az utolsó napokat nehéz volt átvészelni, pedig kedden és szerdán szinte szabadnapom volt...
Már nagyon várom, hogy újra a családdal, barátokkal legyek, otthon, meg hogy jókat egyek-igyak, újra érezzem az ízeket stb... :D Január 1-jén jövök vissza délutáni járattal.

Az utóbbi pár hétben nem volt semmi extra program. Csupán az Oxford streetet és környékét látogattam, ajándékok után kutattam. Ez volt a legegyszerűbb, mert ott van minden egy helyen úgymond. Sőt, mindenből legalább kettő. Még ha csak lépésben is lehetett (meg úgy általában mindig csak lépésben lehet haladni, kivéve talán este 9 után...) haladni, de megérte.

egy olasz étterem... még novemberben fotóztam














A családnak idén először van karácsonyfája. Azt tudtam, hogy a karácsonyt általában az apa anyukájánál töltik Sheffieldben, de én teljesen abban a hitben voltam, hogy mivel ünneplik a zsidó ünnepeket is és a keresztényeket is, ezért mindig van náluk karácsonyfa is.
Egyszer a kisebbik gyerkőccel voltam mikor szóba hoztam a karácsonyfát és akkor mondta, hogy náluk itt nem lesz, hanem majd Sheffieldben. Én ezen akkor meglepődtem. Aztán egyik nap szóváltásra lettem figyelmes: apa épp bejelentette, hogy ő most elmegy fát venni. Anyunak meg nem tetszett, ő nem akarta egyáltalán, mert hogy apu nem is vallásos keresztény. Mire apu visszavágott, hogy de akkor minek kell a Hanukát ünnepelni. Majd apu fogta magát és elment. :D

Karácsonyi ajándék terén kissé gondban voltam. Mármint nem a tekintetében, hogy adjak-e vagy sem, hanem hogy mit vegyek a szülőknek. A gyerekeket nyilván sokkal egyszerűbb volt olyan szempontból kiismerni, hogy miket szeretnek, miket nem, mint a szülőket. Ezért mivel anyuka tudom, hogy szeret teázni, és elég sokat is issza, neki egy doboz teát vettem a Whittardnál, apukának a M&S-ben egy doboz csokit. Tényleg nem volt jobb ötletem... Ellenben a kölköknek csomó mindent tudtam volna venni. Végül úgy döntöttem, mivel mindketten nagy Star Wars rajongók, ezért egy-egy ilyen témájú pólót kapnak tőlem, plusz egy kis csokit mellé. Nem tudom a kicsi mit fog szólni, mert ő nem szeret ruhát kapni ugye... :)

Anyuka elvisz Golders Greenbe, ahonnan a National Expresszel megyek tovább Lutonig. Jaaaaj mindjárt otthon!!! :))))))))

Comments

  1. Utálom a tömegnyomort és, hogy nem tudnak közlekedni... Na de az Oxford Street <3 mindent megér, imádtam csak úgy sétálgatni ott! :)

    Jó utat és Boldog Karácsonyt! :)

    ReplyDelete

Post a Comment

Popular posts from this blog

Amikor a csillagok együtt állnak...

Az előző bejegyzésem ott fejeztem be, hogy talán felvesznek a Vöröskereszthez. No, végül is július 15-én fel is vettek. Az azt megelőző időszakban viszont eléggé rottyon voltam. Áprilistól július közepéig tehát csak lógtam a levegőben. Borzasztó volt az a három és fél hónap: nagy volt a bizonytalanság, alig találtam munkát, nem tudtam mi lesz, szóval elég stresszes volt, mert koránt sem volt olyan zökkenőmentes visszarázódni a hazai életbe, mint gondoltam. Sokat tépelődtem, hogy megérte-e visszajönni, nem kellett volna mégis csak kitartóbbnak lennem és Londonban maradni, minek jöttem egyáltalán haza stb. Aztán nyilván, amikor megkaptam a munkát fellélegeztem kicsit, elindult végre az itteni életem. Jó volt újra közösségben lenni és kezdetben a munka is nagyon tetszett, jól éreztem magam. :)  Aztán kb. két hónap elteltével kezdtek előjönni a problémák és rájöttem, hogy ez mégsem az, amit hosszú távon csinálni szeretnék, sőt lépni kell minél előbb. Úgyhogy itt megint jött eg...

Új fejezet

Egy hónapja életem új fejezetét élem, már nem au pairként. Bővebben az új blogomban olvashatsz beszámolókat: https://anewbeginningbyn.wordpress.com/ Niki
"After all this time?" "Always."