Skip to main content

Flying home for Christmas...




Ma 20:40-kor száll fel a gépem Lutonról és ha tudják tartani a menetrendet, akkor 23:55-kor száll le Budapesten. Végre eljött ez is, ezeket az utolsó napokat nehéz volt átvészelni, pedig kedden és szerdán szinte szabadnapom volt...
Már nagyon várom, hogy újra a családdal, barátokkal legyek, otthon, meg hogy jókat egyek-igyak, újra érezzem az ízeket stb... :D Január 1-jén jövök vissza délutáni járattal.

Az utóbbi pár hétben nem volt semmi extra program. Csupán az Oxford streetet és környékét látogattam, ajándékok után kutattam. Ez volt a legegyszerűbb, mert ott van minden egy helyen úgymond. Sőt, mindenből legalább kettő. Még ha csak lépésben is lehetett (meg úgy általában mindig csak lépésben lehet haladni, kivéve talán este 9 után...) haladni, de megérte.

egy olasz étterem... még novemberben fotóztam














A családnak idén először van karácsonyfája. Azt tudtam, hogy a karácsonyt általában az apa anyukájánál töltik Sheffieldben, de én teljesen abban a hitben voltam, hogy mivel ünneplik a zsidó ünnepeket is és a keresztényeket is, ezért mindig van náluk karácsonyfa is.
Egyszer a kisebbik gyerkőccel voltam mikor szóba hoztam a karácsonyfát és akkor mondta, hogy náluk itt nem lesz, hanem majd Sheffieldben. Én ezen akkor meglepődtem. Aztán egyik nap szóváltásra lettem figyelmes: apa épp bejelentette, hogy ő most elmegy fát venni. Anyunak meg nem tetszett, ő nem akarta egyáltalán, mert hogy apu nem is vallásos keresztény. Mire apu visszavágott, hogy de akkor minek kell a Hanukát ünnepelni. Majd apu fogta magát és elment. :D

Karácsonyi ajándék terén kissé gondban voltam. Mármint nem a tekintetében, hogy adjak-e vagy sem, hanem hogy mit vegyek a szülőknek. A gyerekeket nyilván sokkal egyszerűbb volt olyan szempontból kiismerni, hogy miket szeretnek, miket nem, mint a szülőket. Ezért mivel anyuka tudom, hogy szeret teázni, és elég sokat is issza, neki egy doboz teát vettem a Whittardnál, apukának a M&S-ben egy doboz csokit. Tényleg nem volt jobb ötletem... Ellenben a kölköknek csomó mindent tudtam volna venni. Végül úgy döntöttem, mivel mindketten nagy Star Wars rajongók, ezért egy-egy ilyen témájú pólót kapnak tőlem, plusz egy kis csokit mellé. Nem tudom a kicsi mit fog szólni, mert ő nem szeret ruhát kapni ugye... :)

Anyuka elvisz Golders Greenbe, ahonnan a National Expresszel megyek tovább Lutonig. Jaaaaj mindjárt otthon!!! :))))))))

Comments

  1. Utálom a tömegnyomort és, hogy nem tudnak közlekedni... Na de az Oxford Street <3 mindent megér, imádtam csak úgy sétálgatni ott! :)

    Jó utat és Boldog Karácsonyt! :)

    ReplyDelete

Post a Comment

Popular posts from this blog

Új fejezet

Egy hónapja életem új fejezetét élem, már nem au pairként. Bővebben az új blogomban olvashatsz beszámolókat: https://anewbeginningbyn.wordpress.com/ Niki
"After all this time?" "Always."

Amikor a csillagok együtt állnak...

Az előző bejegyzésem ott fejeztem be, hogy talán felvesznek a Vöröskereszthez. No, végül is július 15-én fel is vettek. Az azt megelőző időszakban viszont eléggé rottyon voltam. Áprilistól július közepéig tehát csak lógtam a levegőben. Borzasztó volt az a három és fél hónap: nagy volt a bizonytalanság, alig találtam munkát, nem tudtam mi lesz, szóval elég stresszes volt, mert koránt sem volt olyan zökkenőmentes visszarázódni a hazai életbe, mint gondoltam. Sokat tépelődtem, hogy megérte-e visszajönni, nem kellett volna mégis csak kitartóbbnak lennem és Londonban maradni, minek jöttem egyáltalán haza stb. Aztán nyilván, amikor megkaptam a munkát fellélegeztem kicsit, elindult végre az itteni életem. Jó volt újra közösségben lenni és kezdetben a munka is nagyon tetszett, jól éreztem magam. :)  Aztán kb. két hónap elteltével kezdtek előjönni a problémák és rájöttem, hogy ez mégsem az, amit hosszú távon csinálni szeretnék, sőt lépni kell minél előbb. Úgyhogy itt megint jött egy ke