Skip to main content

Flying home for Christmas...




Ma 20:40-kor száll fel a gépem Lutonról és ha tudják tartani a menetrendet, akkor 23:55-kor száll le Budapesten. Végre eljött ez is, ezeket az utolsó napokat nehéz volt átvészelni, pedig kedden és szerdán szinte szabadnapom volt...
Már nagyon várom, hogy újra a családdal, barátokkal legyek, otthon, meg hogy jókat egyek-igyak, újra érezzem az ízeket stb... :D Január 1-jén jövök vissza délutáni járattal.

Az utóbbi pár hétben nem volt semmi extra program. Csupán az Oxford streetet és környékét látogattam, ajándékok után kutattam. Ez volt a legegyszerűbb, mert ott van minden egy helyen úgymond. Sőt, mindenből legalább kettő. Még ha csak lépésben is lehetett (meg úgy általában mindig csak lépésben lehet haladni, kivéve talán este 9 után...) haladni, de megérte.

egy olasz étterem... még novemberben fotóztam














A családnak idén először van karácsonyfája. Azt tudtam, hogy a karácsonyt általában az apa anyukájánál töltik Sheffieldben, de én teljesen abban a hitben voltam, hogy mivel ünneplik a zsidó ünnepeket is és a keresztényeket is, ezért mindig van náluk karácsonyfa is.
Egyszer a kisebbik gyerkőccel voltam mikor szóba hoztam a karácsonyfát és akkor mondta, hogy náluk itt nem lesz, hanem majd Sheffieldben. Én ezen akkor meglepődtem. Aztán egyik nap szóváltásra lettem figyelmes: apa épp bejelentette, hogy ő most elmegy fát venni. Anyunak meg nem tetszett, ő nem akarta egyáltalán, mert hogy apu nem is vallásos keresztény. Mire apu visszavágott, hogy de akkor minek kell a Hanukát ünnepelni. Majd apu fogta magát és elment. :D

Karácsonyi ajándék terén kissé gondban voltam. Mármint nem a tekintetében, hogy adjak-e vagy sem, hanem hogy mit vegyek a szülőknek. A gyerekeket nyilván sokkal egyszerűbb volt olyan szempontból kiismerni, hogy miket szeretnek, miket nem, mint a szülőket. Ezért mivel anyuka tudom, hogy szeret teázni, és elég sokat is issza, neki egy doboz teát vettem a Whittardnál, apukának a M&S-ben egy doboz csokit. Tényleg nem volt jobb ötletem... Ellenben a kölköknek csomó mindent tudtam volna venni. Végül úgy döntöttem, mivel mindketten nagy Star Wars rajongók, ezért egy-egy ilyen témájú pólót kapnak tőlem, plusz egy kis csokit mellé. Nem tudom a kicsi mit fog szólni, mert ő nem szeret ruhát kapni ugye... :)

Anyuka elvisz Golders Greenbe, ahonnan a National Expresszel megyek tovább Lutonig. Jaaaaj mindjárt otthon!!! :))))))))

Comments

  1. Utálom a tömegnyomort és, hogy nem tudnak közlekedni... Na de az Oxford Street <3 mindent megér, imádtam csak úgy sétálgatni ott! :)

    Jó utat és Boldog Karácsonyt! :)

    ReplyDelete

Post a Comment

Popular posts from this blog

Hazaköltöztem

Az utolsó napok a Costánál borzalmasak voltak. A végén már nagyon bántam, hogy eddig elhúztam a dolgot, és nem léptem ki korábban. Szó szerint fájt. Mivel utáltam az egészet, ezért semmiféle búcsúzkodás nem volt: sem vásárlóktól, sem a csapattól. Egy picit meghatódtam, mikor utoljára clock off-oltam, mert azért mégis csak lezárult egy hosszabb időszak és én ilyen érzelgős vagyok... Mindig úgy képzeltem egyébként, hogy ha egyszer otthagyom a helyet/várost, akkor csapunk valami kis búcsúbulit a többiekkel, de a végére eléggé elmérgesedtek a dolgok. Az utolsó hetekben a manageren kívül kb senkivel nem is beszéltem már. Úgyhogy ez elmaradt. Egyedül búcsúzkodtam hát Londontól. 
Az utolsó hetekben, napokban igyekeztem megnézni olyan dolgokat, amiket addig nem láttam, elmenni olyan helyekre, ahol még nem jártam, illetve újra meglátogattam a kedvenc helyeimet. Legalábbis próbáltam. Pl. Greenwichbe szerettem volna még egyszer elmenni, de már nem fért bele.
Aztán jött a szokásos pakolás-rémálo…

Huge Update

Helló!

Nagyon régen nem jártam erre, de sok minden történt, és gondoltam ne lógjon már itt ez a blog csak úgy, kezdeni kéne vele valamit.

Még hónapokkal ezelőtt átraktam ugyan minden bejegyzést wordpressre, de egy idő, és egy elég negatív poszt után letöröltem. Igazából írni se nagyon volt kedvem már, elhatalmasodtak a szürke hétköznapok...

Szóval, ott hagytam abba, hogy munkát kaptam a Costánál, Ealingben, még tavaly júliusban. Elköltöztem a családtól albérletbe, ahol a mai napig is lakom. Szeptemberben viszont átraktak egy másik Costába, Hammersmithbe.

Eleinte tök izgi volt ez az új élethelyzet, végre éltem a kis "normális" életem, nem voltak síró gyerekek meg host family, új dolgokat tanultam, új embereket ismertem meg, független lettem úgymond, de aztán persze ahogy kezdtem megismerni a companyt, meg a munkatársakat úgy jöttek elő a problémák is.
(Azt viszont nem bánom amúgy, hogy átraktak, mert jobb társaságba kerültem és az üzlet sem olyan forgalmas, szóval maga a munk…

És, mi van veled azóta? Meló?

Áprilisban szülinapokat ünnepeltünk (#Apu50), és jó volt a Húsvétot családi körben, a hagyományoknak megfelelően eltölteni. Tavaly ez ugye kimaradt, amikor még aupairkedtem. Nekem ezek az ünnepek fontosak, és ilyen formában szeretném majd továbbadni a saját gyermekeimnek is. Ezért volt rossz, amikor abban a semmilyen környezetben kellett eltöltenem...
Aztán ahogy ezek lementek, elkezdtem munkát keresni. Ugyebár van szakmám, dietetikus vagyok, így elsősorban abban szerettem volna/szeretnék elhelyezkedni. Most már mondhatjuk, hogy két hónapja munkakereső vagyok, de egyetlen olyan álláshirdetésre tudtam csupán jelentkezni, ami a szakmám. Megjelent több is az utóbbi időben, de sajnos az elvárásoknak nem minden esetben feleltem meg. Sajnos ez esetben az interjúig sem jutottam el, nem hívtak be. Azóta pedig konkrétan semmi olyan nincs, amire szívesen jelentkeznék, megfelelne. Úgyhogy jött a B terv, hogy akkor átmenetileg, amíg nem kapok a szakmában állást, más után nézek. Gondoltam, hogy n…