Skip to main content

What the hell is going on?!

43 nap. Majdnem másfél hónapja keresgélek. Mindeddig sikertelenül. És ez már komikus. :D Nem igazán megy ez nekem. Most vagy ennyire gáz vagyok, vagy valami felsőbb erő keze van benne, ami épp jól beleszól az életembe, felülírva ezzel a saját akaratom...

Az a család, akikkel legutóbb skypeoltam és írtam róluk a blogon végül nem engem választottak. Mí meglepő... Ugye velük egy hétfői estén beszéltem, aztán mivel egész héten nem jelentkeztek, gondoltam szombaton írok már, hogy mi a pálya. Másnap reggelre meg eltűntek az oldalról. -_- Közben kaptam én rendszerüzenetet, hogy jött egy üzenetem, de akkor már el sem tudtam olvasni, mert a családdal az üzenet is eltűnt. Ok. Erre írtam, hogy szerintem az ilyen családok a jók, akik nem szaroznak hetekig interjúztatással, hanem tudják mit akarnak... Ami nagyon jók lettek volna. Bár tudom, hogy nem ezek a paraméterek az elsődlegesek, de 120 font, 2-es zónában, és a gyerekek is aranyosak voltak. Meg amúgy anyuka is szimpi volt, de hát mindegy.

Aztán jött egy újabb család. Talán pont akkor vasárnap. (Az egyik elmegy, jön egy másik...) Nagyon szimpik is voltak, én is nekik. Látszólag. Megbeszéltünk egy skypeot is keddre. Meg is történt. Ekkor azt beszéltük, hogy majd megbeszélünk egy új időpontot, amikor is kipihenten, kisimultan beszélgethetünk egymással. Na, hát azóta is ezt az időpontot beszéljük, mert hogy konkrétan se aupair worldön, se skypeon nem válaszolnak azóta az üzeneteimre. És ez már komédia. Nem tudom megérteni az ilyen familyket, akik arra sem veszik a fáradságot, hogy akkor legalább szóljanak, hogy sorry de mégsem vagy megfelelő. Nem kell indoklás, csak legalább jelezzen, hogy tovább tudjak keresni. Így mennek el a heteim, mert az van, hogy skypeolok egy családdal, majd egy hetet várok utána, hogy jelezzenek... És hagyján, hogy nem írnak egy betűt se, de akkor még bele is hazudik az arcomba, meg hülyít, hogy jajj igen, mennyire jó volt találkozni, beszéljünk még. -_-

A weybridgei család óta semmi sem jön össze. :( Közben még mindig azon kesergek, hogy miért is nem regisztráltam előbb és húztam el már a nyáron... Bár ki tudja, lehet akkor sem találtam volna host családot...

Közben felregisztráltam egyébként másik oldalakra is: a greataupair nevűre, illetve easy aupairre. De utóbbiról olyan lendülettel töröltem is magam, mint ahogy felregisztráltam. Greataupairen meg nem nagyon vannak családok nagyobb gyerekekkel. Plusz ugye nem tudok üzenetet írni a családoknak, azt hiszem azt csak prémium felhasználóként lehet, szóval ez így eléggé megnehezíti a dolgokat... 

Nem is tudom van-e még rajtam kívül ilyen au pair jelölt, akinek ennyire nem megy.

Comments

  1. Probald meg a gumtree-t!
    Ezek itt londoni talalatok, de barmilyen varost beallithatsz.
    https://www.gumtree.com/search?q=au+pair&tq={%22i%22%3A%22au+pa%22%2C%22s%22%3A%22au+pair%22%2C%22p%22%3A2%2C%22t%22%3A15}&search_category=babysitting-nannies-jobs&search_location=London&tl=&distance=0.0001

    ReplyDelete
  2. szia Mariann! köszönöm a tippet! :) igazából eddig is tudtam erről az oldalról, csak azt gondoltam ez inkább azoknak való, akik már Angliában vannak, így lehetőség van face to face interjúra. de azt hiszem nincs mese, elkezdek ott is nézelődni, hátha...

    ReplyDelete
  3. ezt is neked talaltam:
    https://www.facebook.com/aupairmunkak?fref=ts
    ha rakeresel au-pair munkakra facebookon, lesz meg tobb talalat is

    ReplyDelete

Post a Comment

Popular posts from this blog

Új fejezet

Egy hónapja életem új fejezetét élem, már nem au pairként. Bővebben az új blogomban olvashatsz beszámolókat: https://anewbeginningbyn.wordpress.com/ Niki
"After all this time?" "Always."

Amikor a csillagok együtt állnak...

Az előző bejegyzésem ott fejeztem be, hogy talán felvesznek a Vöröskereszthez. No, végül is július 15-én fel is vettek. Az azt megelőző időszakban viszont eléggé rottyon voltam. Áprilistól július közepéig tehát csak lógtam a levegőben. Borzasztó volt az a három és fél hónap: nagy volt a bizonytalanság, alig találtam munkát, nem tudtam mi lesz, szóval elég stresszes volt, mert koránt sem volt olyan zökkenőmentes visszarázódni a hazai életbe, mint gondoltam. Sokat tépelődtem, hogy megérte-e visszajönni, nem kellett volna mégis csak kitartóbbnak lennem és Londonban maradni, minek jöttem egyáltalán haza stb. Aztán nyilván, amikor megkaptam a munkát fellélegeztem kicsit, elindult végre az itteni életem. Jó volt újra közösségben lenni és kezdetben a munka is nagyon tetszett, jól éreztem magam. :)  Aztán kb. két hónap elteltével kezdtek előjönni a problémák és rájöttem, hogy ez mégsem az, amit hosszú távon csinálni szeretnék, sőt lépni kell minél előbb. Úgyhogy itt megint jött egy ke