A new beginning

Csak eszembe jutott valami. Gondoltam leírom. Szóval, valamelyik előző bejegyzésemben említettem bizonyos különbségeket a mostani és a manchesteri host család között. Eszembe jutott még egy. Vagyis inkább kettő. Mindkettő az étkezéssel kapcsolatos. Tehát, arra lettem figyelmes először is, hogy a gyerekek mindig mindent megesznek, ami a tányérjukra kerül. Ami remek! De nem csak ez, hanem, hogy így nincs is mit kidobni a kukába. Másik, hogy jelenlegi host anyu mindig elrakja a maradékot, ami éppen megmaradt ebédről vagy vacsoráról. Ami amúgy szerintem tök természetes, sokunknak biztosan az, hogy esetleg az ebéd/vacsimaradékot megesszük másnap/harmadnap. Nem? Nekem igen, mi is így csináljuk otthon, hiszen miért is dobnánk ki? Aztán elkezdtem gondolkozni, mert valamiért mégis furcsa volt. És eszembe jutott az előző host családom, ahol általában kilószámra ömlött a kajamaradék a kukába. Amit nem ettünk meg, azt mindig kidobtuk, akkor is ha a gyerekek csak beletúrt a teli tányérba... Az...

Első londoni hétvégémet próbáltam a lehető leghasznosabban tölteni, mégpedig házon kívül. Még régebben láttam valahol, ha jól emlékszem facebookon, egy szuper képet, ami egy hatalmas dombon készült és erről a dombról be lehetett látni egész London központot. Próbáltam utánakeresni, de sajnos nem találtam meg azt a képet, viszont sikerült kisilabizálni, hogy végül is hol lehet ez a hely. Úgyhogy szombaton Muswell Hillt vettem célba. Önmagában elég forgalmas volt, amúgy tipikus utcákkal, bolt-kávézó egymás hegyén-hátán... Aztán az egyik utcába betérve végül megtaláltam, amit kerestem: fantasztikus látvány tárult elém. A képek sajnos nem adják vissza, de szerintem érdemes ide elmenni, mert tényleg megéri! Ezután Coldfall Woodot vettem célba, mert parkos élményt szerettem volna, kicsit közelebb kerülni a természethez. A neten keresgéltem először, hogy mik a lehetőségek parkok tekintetében a környéken és így akadtam rá. Hatalmas erdő tulajdonképpen, mely igazából kutyasétáltatásra ...

  21-én megérkeztem London Luton repülőtérre. Szerencsére nem egy nagy reptér, úgyhogy nem volt nehéz kiigazodni rajta. Mivel a családdal nem a repülőtéren találkoztam, ezért buszra kellett szállnom, hogy a hozzájuk közelebb eső Golders Greenben fel tudjanak venni. Vettem buszjegyet ( National Express , ez bemegy egészen London központba, nagyon praktikus) tehát, amely 11 font volt, majd vártam a buszt. Kicsit izgultam, mert rengeteg ember állt a sorban és el nem tudtam képzelni hogy fogunk felférni mind, de aztán kiderült, hogy ez úgy működik, hogy beállsz a sorba és arra a soron következő buszra szállsz fel, amelyikre éppen felférsz. :) A buszon magyar útitársam volt, egy srác személyében, aki a repülőn amúgy előttem ült. Kb. 40 perc múlva Golders Greenben voltam, majd miután felvettük a nagyobbik gyerkőcöt a suliból "hazatértünk" East Finchleybe . Itt fogom tehát tölteni az elkövetkező (a tervek szerint) 1 évet. Kicsit a családról: két fiúra vigyázok, N 8...

Holnap 12:20-kor száll fel a gépem és 13:50-kor érkezik Lutonra (a menetrend szerint). Egy kicsit izgulok azért. Nyilván jár ilyenkor az ember agya: milyen lesz mégis. Tényleg passzolunk-e majd egymáshoz, kijövök-e a gyerekekkel, bejönnek-e a számításaim, biztosan jó döntést hoztam-e... Válasz persze egyikre sincs, mert ez mind a jövő zenéje. Egy valami biztos, hogy az embernek ki kell tartani amellett, amiben hisz és amit a szíve súg, nem mindig az észre hallgatni. Nekem most ezt súgja. Hogy menjek. Hogy merjek elmenni és tartsak ki amellett, amit elhatároztam magamnak. Kaptam hideget, meleget is a döntésem miatt. Van, aki szerint hülyeség, amit csinálok, van, aki szerint bátorság, de mivel csakis magamnak kell elszámolnom a végén, ezért bár meghallgattam mindenféle érvet, ellenérvet, én mégis kitartok a döntésem mellett és azt mondom: majd meglátjuk. Ma még vár rám a pakolás. Beszállókártya kinyomtatása. Gondolatok, érzelmek rendezése. A többi pedig a holnap . Legközelebb már Lo...

Múlt hét folyamán sikerült mindenféle papírt beszereznem, amit anyuka kért tőlem: így tehát szaladtam a dokihoz, megigényeltem az erkölcsit és kértem referenciát is. Az erkölcsi bizit lefordíttattam hivatalos fordítóval, amely nem is olyan vészes áron másnapra meg is küldte nekem scannelve. EU Fordítóközpont : meleg szívvel ajánlom mindenkinek! :) Az erkölcsit egyébként tök hamar, három napra rá készhez kaptam postán, és egy Ügyfélkapus regisztráció után neten sikerült igényelni. Kényelmes. A referenciámat hétfőn kaptam meg, amit magam fordítottam le és így mindent együtt elküldtem anyukának. Mára pedig Skype-ot beszéltünk meg. Amely során végül hivatalosan is nekem ajánlotta a munkát, én pedig örömmel elfogadtam! :)  Majdnem két hónappal a regisztrációm és számtalan család után végre sikerült host családot találnom! Ha számszerűsíteni szeretném, akkor azt mondanám, hogy ők voltak a 4. komoly család. (Komoly alatt azt értem, akikkel Skypeoltam is.) De amúgy meg konkrétan fo...

Múlt csütörtök/péntek körül bejött a képbe egy család. Tőlük jött a levél, válaszoltam, majd péntekre le is beszéltünk egy skype-ot. Ez meg is történt, de mivel szar volt a net kapcsolatom, ezért halasztottuk szombatra. Szombaton beszéltünk valamikor délután, majd este újra, amikor is találkoztam a család többi tagjával. A hétvégén elküldte az anyuka a házirendet, illetve az időbeosztást, hogy nézzem át, és ha van kérdésem, nyugodtan kérdezzek, beszéljük meg. Tegnap újra skypeoltunk, és én kis naiv azt gondoltam, hogy ezek után felajánlja nekem a munkát :D (milyen szép kis szülinapi ajándék lett volna...), de nem ez történt, hanem még megcsavarta kicsit a dolgot. Most az a helyzet állt elő, hogy szükségem lesz két db referenciára, orvosi igazolásra, erkölcsi bizonyítványra, útlevél és jogsi másolatra . ... :)