A new beginning

Az előző bejegyzésem ott fejeztem be, hogy talán felvesznek a Vöröskereszthez. No, végül is július 15-én fel is vettek. Az azt megelőző időszakban viszont eléggé rottyon voltam. Áprilistól július közepéig tehát csak lógtam a levegőben. Borzasztó volt az a három és fél hónap: nagy volt a bizonytalanság, alig találtam munkát, nem tudtam mi lesz, szóval elég stresszes volt, mert koránt sem volt olyan zökkenőmentes visszarázódni a hazai életbe, mint gondoltam. Sokat tépelődtem, hogy megérte-e visszajönni, nem kellett volna mégis csak kitartóbbnak lennem és Londonban maradni, minek jöttem egyáltalán haza stb. Aztán nyilván, amikor megkaptam a munkát fellélegeztem kicsit, elindult végre az itteni életem. Jó volt újra közösségben lenni és kezdetben a munka is nagyon tetszett, jól éreztem magam. :)  Aztán kb. két hónap elteltével kezdtek előjönni a problémák és rájöttem, hogy ez mégsem az, amit hosszú távon csinálni szeretnék, sőt lépni kell minél előbb. Úgyhogy itt megint jött eg...

Áprilisban szülinapokat ünnepeltünk (#Apu50), és jó volt a Húsvétot családi körben, a hagyományoknak megfelelően eltölteni. Tavaly ez ugye kimaradt, amikor még aupairkedtem. Nekem ezek az ünnepek fontosak, és ilyen formában szeretném majd továbbadni a saját gyermekeimnek is. Ezért volt rossz, amikor abban a semmilyen környezetben kellett eltöltenem... Aztán ahogy ezek lementek, elkezdtem munkát keresni. Ugyebár van szakmám, dietetikus vagyok, így elsősorban abban szerettem volna/szeretnék elhelyezkedni. Most már mondhatjuk, hogy két hónapja munkakereső vagyok, de egyetlen olyan álláshirdetésre tudtam csupán jelentkezni, ami a szakmám. Megjelent több is az utóbbi időben, de sajnos az elvárásoknak nem minden esetben feleltem meg. Sajnos ez esetben az interjúig sem jutottam el, nem hívtak be. Azóta pedig konkrétan semmi olyan nincs, amire szívesen jelentkeznék, megfelelne. Úgyhogy jött a B terv, hogy akkor átmenetileg, amíg nem kapok a szakmában állást, más után nézek. Gondoltam, hog...

Az utolsó napok a Costánál borzalmasak voltak. A végén már nagyon bántam, hogy eddig elhúztam a dolgot, és nem léptem ki korábban. Szó szerint fájt. Mivel utáltam az egészet, ezért semmiféle búcsúzkodás nem volt: sem vásárlóktól, sem a csapattól. Egy picit meghatódtam, mikor utoljára clock off-oltam, mert azért mégis csak lezárult egy hosszabb időszak és én ilyen érzelgős vagyok... Mindig úgy képzeltem egyébként, hogy ha egyszer otthagyom a helyet/várost, akkor csapunk valami kis búcsúbulit a többiekkel, de a végére eléggé elmérgesedtek a dolgok. Az utolsó hetekben a manageren kívül kb senkivel nem is beszéltem már. Úgyhogy ez elmaradt. Egyedül búcsúzkodtam hát Londontól.  Az utolsó hetekben, napokban igyekeztem megnézni olyan dolgokat, amiket addig nem láttam, elmenni olyan helyekre, ahol még nem jártam, illetve újra meglátogattam a kedvenc helyeimet. Legalábbis próbáltam. Pl. Greenwichbe szerettem volna még egyszer elmenni, de már nem fért bele. Aztán jött a szokásos p...

Helló! Nagyon régen nem jártam erre, de sok minden történt, és gondoltam ne lógjon már itt ez a blog csak úgy, kezdeni kéne vele valamit. Még hónapokkal ezelőtt átraktam ugyan minden bejegyzést wordpressre, de egy idő, és egy elég negatív poszt után letöröltem. Igazából írni se nagyon volt kedvem már, elhatalmasodtak a szürke hétköznapok... Szóval, ott hagytam abba, hogy munkát kaptam a Costánál, Ealingben, még tavaly júliusban. Elköltöztem a családtól albérletbe, ahol a mai napig is lakom. Szeptemberben viszont átraktak egy másik Costába, Hammersmithbe. Eleinte tök izgi volt ez az új élethelyzet, végre éltem a kis "normális" életem, nem voltak síró gyerekek meg host family, új dolgokat tanultam, új embereket ismertem meg, független lettem úgymond, de aztán persze ahogy kezdtem megismerni a companyt, meg a munkatársakat úgy jöttek elő a problémák is. (Azt viszont nem bánom amúgy, hogy átraktak, mert jobb társaságba kerültem és az üzlet sem olyan forgalmas, szóval mag...

Egy hónapja életem új fejezetét élem, már nem au pairként. Bővebben az új blogomban olvashatsz beszámolókat: https://anewbeginningbyn.wordpress.com/ Niki

Hello hello! Úgy döntöttem átköltöztetem a blogot a wordpressre. Nem is tudom, kellett valami változás. :) Úgyhogy a blogot ezentúl a következő helyen találjátok: www.anewbeginningbyn.wordpress.com   A legújabb bejegyzésem már itt tettem közzé. Szép hétvégét mindenkinek! :)

"After all this time?" "Always."

... az új familyhez. Facebookon keresztül találkoztunk végül is, majd szerdán találkoztam A-val, az anyukaval Hammersmithben, egy kávézóban. Nagy vonalakban felvázolta hogyan is nézne ki a munka náluk, kicsit mesélt magukról stb... Majd pedig felajánlotta, hogyha gondolom, akkor menjünk el hozzájuk, és akkor láthatom a gyerekeket meg a házat. Úgyhogy mentünk tovább Chiswickbe , ahol élnek április óta. Előtte 13 évig Spanyolországban éltek, így az ikrek ott születtek (3 évesek, fiú+lány). A egyébként Bulgáriából származik, de már fiatalon eljött onnan, apuka - P - pedig angol. P-vel egyébként csütörtökön találkoztam, skypeon, de akkor abban egyeztünk meg, hogy inkább szombaton találkozzunk személyesen, mert elég rossz volt a vonal... Szombaton találkoztam tehát velük újra, majd aznap este írtak, hogy ha én is úgy gondolom, akkor szeretnék, ha az aupairük lennék. Én meg elfogadtam. :) A munkáról: A végig hangsúlyozta, hogy itt csapat munkáról van szó, ami közte és köztem valósul...

A változás úgy néz ki hamarabb eljött, mint gondoltam. Kedden anyuka lehívott, hogy beszélhetnénk-e. Majd belekezdett a kis mondókájába, hogy a karácsonyi vakációm alatt már gondolkozott rajta, de most már biztos benne, hogy akkor itt most ennyi volt. Azt mondta, hogy ebben a félévben nem nagyon fog dolgozni (vagyis gondolom megint sok időbe telik majd neki újat találni), ezért luxus lenne engem fizetnie, és ezért a jövőben inkább majd másféle segítségre lesz szüksége, meg amúgy sem működik a dolog a családdal... Úgyhogy maximum jövő hét végéig leszek itt. Eléggé derült égből villámcsapás volt egyébként. Annak ellenére, hogy terveztem, hogy elmegyek innen, de azért mégis szíven ütött a dolog. Bár, amúgy meg lehet, hogy ez a pofon kellett, hogy végre rájöjjek egy s másra, és hogy végre kezdjek a helyzetemmel valamit. Meglátjuk mi sül ki belőle. Kedd óta tehát családkeresésben vagyok. Újra. (Az a helyzet, hogy korábban is próbálkoztam már. Kacérkodtam a nanny munkával, ezért...

Szakad az eső egész nap, úgyhogy gondoltam ez egy remek alkalom a bejelentkezésre. Mindenek előtt: Nagyon boldog, sikerekben, egészségben, élményekben, örömben, nevetésben, napsütésben gazdag új esztendőt szeretnék kívánni! :)   Elsején érkeztem vissza Londonba, elég bánatosan méghozzá. Azóta sem tölt el különösebb örömmel, hogy itt kell lennem. Ennek majd később lehet szentelek egy külön bejegyzést... Fogadalmat nem tettem 2016-ra. Inkább célokat tűztem ki magam elé. Kisebb-nagyobb célokat, melyek mind azt szolgálják, hogy legközelebb már ne kisírt szemmel váljak el az otthoniaktól, az otthontól, hogy újra jól érezzem magam és tovább lépjek, hiszen ami most van, az minden csak nem jó, és én nem ezért jöttem. Ezen kell változtatnom 2016-ban.

Kedves Olvasók! Sok szeretettel kívánok békés, meghitt, szeretetteljes Karácsonyt! :) 

Ma 20:40-kor száll fel a gépem Lutonról és ha tudják tartani a menetrendet, akkor 23:55-kor száll le Budapesten. Végre eljött ez is, ezeket az utolsó napokat nehéz volt átvészelni, pedig kedden és szerdán szinte szabadnapom volt... Már nagyon várom, hogy újra a családdal, barátokkal legyek, otthon, meg hogy jókat egyek-igyak, újra érezzem az ízeket stb... :D Január 1-jén jövök vissza délutáni járattal. Az utóbbi pár hétben nem volt semmi extra program. Csupán az Oxford streetet és környékét látogattam, ajándékok után kutattam. Ez volt a legegyszerűbb, mert ott van minden egy helyen úgymond. Sőt, mindenből legalább kettő. Még ha csak lépésben is lehetett (meg úgy általában mindig csak lépésben lehet haladni, kivéve talán este 9 után...) haladni, de megérte. egy olasz étterem... még novemberben fotóztam   A családnak idén először van karácsonyfája. Azt tudtam, hogy a karácsonyt általában az apa anyukájánál ...

Ma megkérdeztem a kis 5 évesem, hogy mit kell tennem, ha zsidó szeretnék lenni. A következőt tanácsolta: - ünnepeljem a zsidó ünnepeket - el kell járnom ezek alkalmával zsinagógába - ünnepeljem a Shabbatot - egyek " challah "-t - ünnepeljem a Hanukát - hordjak kippát - de aztán eszébe jutott, hogy azt csak fiúknak kell - és szükségem lesz hanukiára is.

A hanuka , a fények ünnepe, zsidó ünnep. A Makkabeusoknak a szíriai görögök feletti győzelmére (i. e. 165.), a jeruzsálemi szentély megtisztítására és újraavatására, valamint a nyolc napon át égő mécses csodájára emlékezik. Azon zsidó ünnepek közé tartozik, melyek nem a Tórán alapulnak (ilyen még például purim), abban egyedi, hogy egy hadi eseményt örökít meg a nép emlékezetében. Jézus Krisztus is rendszeresen feljárt megünnepelni a hanukát (Jn 10,22). Ezt az ünnepet ismerik leginkább a nem zsidók körében. A szentély újjáavatásának ünnepe: Az i. e. 2. század közepén a Júdeát kormányzó görög uralkodó, IV. Antiokhosz az eddig vallási önállóságot élvező Júdeában korlátozó intézkedéseket vezetett be, hogy elősegítse a hellenizmus térhódítását. Elhelyezte Zeusz szobrát a szentélyben, megszentségtelenítve azt, és arra kötelezte a zsidókat, hogy a Tóra szigorú tilalmát megszegve boruljanak le a városokban körülhordozott bálványok előtt. Ennek hatására egy Modiin nevű kisvárosban ...

Vasárnap ellátogattunk a Museum of Londonba , illetve a Geffrye múzeumba. Ez utóbbi mutatja be hogyan változott az idők során az angol házak belseje, korhű berendezéssel ellátott szobákon keresztül az 1600-as évektől kezdve napjainkig. A szobákhoz tartozott leírás is persze, illetve egy olyan rész, amelyben leírták, hogy mit csinálhattak éppen akkor a lakók, így elég jól hozzá lehetett képzelni azokat a bizonyos jeleneteket. Érdemes szerintem elmenni. :) A múzeum Hoxtonban található, de túl sok időt nem vesz igénybe. A Museum of Londonnal kezdtük, így onnan sétáltunk a második helyszínre. Nincs messze szerintem, vétek tömegközlekedni. Közben csomó tök jó kajáldát láttam, amit szívesen kipróbálnék. Főleg ázsiai... :) Tehát a Museum of Londonban nagyjából 2 és fél órát töltöttünk, nagyon jó volt! Főleg a második fele tetszett. A múzeum (értelemszerűen) London történetét mutatja be az őskortól kezdve a jelenkorig. Közben van mindenféle interaktív cucc. Az egyikből tudtam meg példáu...

És mivel ha Londonban van az ember, akkor bárhova néz láthat valami érdekeset. :) Már az interjúra menet is meg-megálltam fényképezni, nézelődni, de nagyon igyekeztem, hogy el ne késsek. Moorgatettől sétáltam a Job Centreig (ennek a közvetlen közelében van a London Muslim Centre , a Great Synagogue , illetve az East London Mosque ), Whitechapel területén, majd visszafele jó nagy kört megtéve a Monument/Bank/Bank of England felé, vissza Moorgateig. ÚÚúúúúúúúú de nagyon-nagyon-nagyon tetszett minden! :))) Ott vannak a felhőkarcolók, meg a hatalmas irodaházak és tényleg akármerre néz az ember mindig lát valamit. Imádom Londont! <3

Yupp, szombaton NI number ( NIN, NINo , kinek ahogy tetszik; nekem így) interjúm volt a Whitechapel Job Centre Plusban . :) Hétfőn töltöttem ki a jelentkezésem online (telefonon is lehet őket hívni; meg kell adni olyan alapadatokat, mint cím, telefon, foglalkozás, miért akarok NI numbert és igényeltem-e már korábban), majd egy-két óra múlva jött az email a szombati időponttal. Az emailben megjelölték az interjú helyét, illetve, hogy milyen dokumentumokat szükséges bemutatnom majd. Pénteken kaptam (behívó)levelet is, amiben újra részletezték az interjú helyét, idejét, a szükséges dokumentumokat stb. Ilyenek szerepeltek benne, hogy személyi azonosságot igazoló okmány (útlevél), születési anyakönyvi kivonat, lakcím igazoló, illetve mindenféle dokumentum arra az estre, ha az ember házas, plusz ha dolgozik, akkor munkáltatótól valamiféle igazolás stb stb... Mivel ez a kettő engem nem érintett, ezért nem is nagyon foglalkoztam velük, így nem emlékszem pontosan. Mivel kicsit izgultam, ezé...

- A kisebbiknek tökéletesség fétise van. - A nagyobbik s>@#<!%fej, amit elég nehéz megszokni. - Kicsit elcsicskásítottak már. - Kedden szarrááztunk a kölkökkel a monszun jellegű esőben. - Folyamatosan megy a nyávogás. Mindenért. - Egészségügyi problémák miatt távol van a takarítónőnk. Kezdem átvenni a helyét. Remélem azért mégse... - A suliban borzasztó idegesítőek a német lányok, de nem baj, már csak 3 hét van belőle vissza, vagyis 6 alkalom. - Kérem, ha valaki tud szagtalanul főzni/sütni, főleg halat, akkor jelezze felém, mert szükségem lenne pár tippre, hogy legközelebb ne szóljanak meg érte, hogy az emeleten is lehet érezni... Köszönöm! Viszont, 29 nap múlva megyek haza!!! :) Már csak 4 hét, ami bazigyorsan el fog menni. Tudom, mert csak úgy repül az idő.

“No one is born hating another person because of the color of his skin, or his background, or his religion. People must learn to hate, and if they can learn to hate, they can be taught to love, for love comes more naturally to the human heart than its opposite.” ― Nelson Mandela